Szerb-győzelem a Puskás Arénában

 Nem épp a legjobb játékot nyújtotta a Magyar Labdarúgó-válogatott a szerbek elleni felkészülési mérkőzésen, de így sem vallottak szégyent a világbajnoki résztvevő ellenféllel szemben, nem úgy az MLSZ, amely szervezésből egy hatalmas elégtelent érdemel!

Egy újabb tanulással teli napot követően, ahogy kiléptem az Egyetem kapuján, a Puskás Aréna felé vettem az irányt egy barátommal és a családjával. Marco Rossi csapatának ezúttal az a Szerbia volt az ellenfele, amelyet két éve a Nemzetek Ligája B divíziójában le tudott győzni Belgrádban, azonban Dusan Tadicsék a portugálokat kiverve, csoportelsőként kvalifikálták magukat az év végén Katarban sorra kerülő labdarúgó-világbajnokságra.

Úgy gondoltuk, hogy jó lesz, ha az Egressy útnál szállunk le az 1-es villamosról, hiszen a B kapuhoz szólított minket a jegyünk. Azonban az MLSZ olyan jól kommunikál a szurkolók felé, hogy csak a rendőr szólt nekünk, hogy a másik irányba induljunk el, mivel az a szerbek bejárata, ahová a belépőnk irányított minket. (a hazai oldalra szólt a tikett). Végül az Ifjúság útjáról, a Szoborparkon keresztül jutottunk be a Puskás Aréna kapuihoz, egy gyors büfézést követően pedig elfoglaltuk a helyünket a 108-as szektorban, ahonnan jól láthattunk a pályára. Velünk szemben helyezkedett el a "Fekete Sereg", vagyis a Carpathian Brigade, amely a március 15.-i ünnepet követően, egy "forradalmi" koreográfiával várta a csapatokat. Fölöttünk, a harmadik emeleten szurkoltak a "rácok" sajátjaiknak, akik a maguk módján foglaltak állást az orosz-ukrán konfliktusban, néhány zászlót kifüggesztve.

A meccsen félelmetes volt nézni, hogy az ellenfél mennyivel másabb divízióban játszik a mieinkhez képest. Olyan támadókkal, mint Dusan Tadic, Filip Kostic, vagy Sergej Milinkovic-Savic rögtön beszorították a magyar védelmet a kapu elé. A 10. percben be is találtak a kapuba, azonban a gólt egy korábbi szabálytalanság miatt nem adta meg, a mérkőzésen nem épp profin bíráskodó Filip Glova játékvezető. Rögtön visszatámadott a magyar válogatott, Nego beadása után Szalai Ádám fejelt Vanja Milinkovic-Savic kapujára, amely után a Torino hálóőre bravúrral hárított, azonban az eseményt lesállás előzte meg, így ha még a hálóban is köt ki a labda, ismét nem került volna érvényesítésre az akció.

A 34. percben Mitrovic lőtt hatalmas kapufát, azonban a kipattanót Gulácsi Péter ráütötte Nagy Zsoltra, így a felcsúti játékosról gólvonal mögé pattant a játékszer, hiába rúgta el onnan Fiola Attila, aki nem épp legjobb formáját nyújtotta, ahogy többen a Nemzeti Tizenegyből. Bár a videóbíró (barátságos meccsre minek????) ellenőrizte az eseményt, de nem találtak kivetni valót, amelyből kisebb értetlenség is alakult, hiszen a magyar sajtóban látható a kép, hogy a délszláv támadó kezéhez ért a labda. De a gól érvényes, Szerbia pedig megszerezte a vezetést. Rögtön az ellentámadásból Szalai lőhetett kapura, ám a próbálkozás elkerülte a célt, így maradt a szerb előny a szünetre. 

A második félidőben inkább az ingyenjegyes gyerekek papírrepülő-dobó versenye okozott örömöt a lelátón. A szerbek megint ki tudtak alakítani veszélyes helyzeteket, ám szerencsére Gulácsi Péter jól védte a magyar kaput. A másik oldalon Sallai Roland került lövőhelyzetbe, azonban belsővel megeresztett lövése elkanyarodott a kapufa mellett. A játék során két újonc, Callum Styles és Ádám Martin is bemutatkozhatott a meggypiros szerelésben. Előbbi véleményem szerint nagy erősítés a válogatottunk számára, ezt már a bemelegítés során is megfigyelhettem. Amíg a szerbek nem számítottak rá, addig nagyon jól el tudott ficánkolni a bal oldalon, sokkal pontosabb passzokat mutatott be, mint a csapattársai. Míg a paksi támadó is harcosan szállt be a meccsbe. A legnagyobb helyzetet ismét a szerbek dolgozták ki, mikor a gólvonalon tudtak menteni a magyar védők. Az origami-gépek pedig csak szálltak befelé a pályára, az idő gyorsan eltelt. Már a hosszabbításban jártunk, mikor Schäfer András lövése után a kapufáról visszapattanó labda Szoboszlai Dominik elé került, azonban az RB Leipzig középpályása csúnyán az üres kapu mellé lőtt. Hihetetlenül bosszankodott a mintegy 30000 kilátogató magyar szurkoló, de el kellett könyvelnünk, hogy az önálló Szerbia válogatottja először tudta legyőzni hazánk fiait.

Tegnap este még nem tudtam, hogy mi pozitívat írjak le a Nemzeti Tizenegy játékáról. Sajnos látszódott, hogy az alapemberek többségének nem tesz jót a kispadozás klubcsapatában, nem voltak jó formában. Így vélekedtem Szoboszlai Dominik és Schäfer András teljesítményéről. A fehérvári gondok, pedig itt is meglátszódtak, hiszen Fiola Attila és Nego Loic, vagyis Lajos sem a tudása legjavát adta ki magából. Az igazi örömteli meglepetés mégis a Barnsleyban teljesítő Callum Styles játéka volt, amit öröm volt nézni. Még akkor is, ha az angliai fiatal csupán az ottani másodosztályban szerepel. Nagy erősségünk lesz még a jövőben. Azt azonban félelmetes volt nézni, hogy micsoda sebességbeli különbség volt a mieink és déli szomszédunk csapatának játékosai között, pedig a szerbek nem is adták ki még csak a felét sem tudásuknak. Amikor a magyar játékos eldöntötte, hogy megfordul, addigra a szerb már el is vette tőle a labdát. Ezen kell nagyon sokat fejleszteni, nem szabad álmoskás nézetet mutatni a pályán. 

Kedden Észak-Írország vendégeként folytatják a mieink. Ők se gyengék, de bőven verhetőek! Jó lenne minél előbb megszerezni az év első győzelmét, mert félő, hogy a Nemzetek Ligájában nem sok örömünk lesz az A divízióban. Csak ne ereszkedjünk féltérdre Belfastban!