Pontokat hagyott a Fradi a kiesőjelölt otthonában

 Csupán csak 20 percig játszott elfogadhatóan a Ferencváros a kiesőjelölt MTK otthonában, azonban a remek formában védő Mijatovic és a VAR által észrevett Tokmac lesállás miatt csupán gól nélküli döntetlen született a Hungária körúton rendezett Örökrangadón.

Jó előjelekkel várta a 220. Örökrangadót az MTK és a Ferencváros. A kiesés elől menekülni kívánó kék-fehérek a Puskás Akadémia Felcsút vendégeként arattak hatalmas meglepetésre 2-1-es győzelmet, míg a bajnoki címvédő FTC az Örök rivális falusi győzelmének is köszönhetően visszavette az éllovas pozíciót, mikor 3-1-re nyert a Zalaegerszeg otthonában. Azonban bárhol is helyezkedjenek el a csapatok a tabellán, az MTK elleni rangadó sosem minősül könnyű mérkőzésnek. A Fradi ellen mindig felszívják magukat a VIII. kerületiek, bárhol is helyezkedjenek el a tabellán. Szóval szurkolóként nem vehettük készpénznek a 3 pontot a Hungária körúton. 

A nap eléggé jól indult ferencvárosi szempontból. Először a vízilabdázók nyertek a Komjádi uszodában az UVSE vendégeként, majd miután a jégkorongozók a Gyergyószentmiklós elleni sikerükkel megszerezték a második kiemelést a rájátszásra az Újpest előtt. Az öröm a kézis lányok Borussia Dortmund elleni győzelmének köszönhetően teljes lehetett volna a hangolásban, azonban tudtuk, hogy a Brest le fog feküdni a Rosztovnak, így a második kiemelésnek búcsút inthettünk, így meg kell küzdenie Szucsánszki Zitáéknak a negyeddöntőbe kerülésért, amelyért vagy a Krim Ljubljana, esetleg a Sävehof testén át vezet az út. 
Társaságommal a Népligetben követtük nyomon utóbbi mérkőzést, 18 óra után pedig elindultunk a Hidegkuti Stadionhoz a Monsters által meghirdetett gyülekezőre. A helyszínre érve én egyből bementem a vendégszektorba, majd elfoglaltam a helyemet a lelátó tetején. 

Az elmúlt években az Örökrangadóra az MTK mindig valami különös emlékmezt adott ki, amelyben pályára léptek a Fradi ellen. Az idei szezonban ez nem történt meg, egy már-már megszokott dresszben léptek pályára Márton Gábor fiai.

A meccsen két új játékos is bevetésre került a Ferencvárosban. Marquinhos a kezdőcsapatban kapott lehetőséget, míg Carlos Auzqui csereként mutathatta meg képességeit. A találkozón meddő mezőnyfölényben játszott az FTC, azonban támadásban még érződött, hogy a brazil futballista még nem csiszolódott teljesen össze, de meg tudta zavarni a hazai védőket.

Sokszor az utolsó pillanatban tudott menteni az összetömörülő kék-fehér hátvédsor, amely körme szakadtáig igyekezett őrizni kapuját. Henry Wingo teljesítményével megint nem voltam teljesen kibékülve. Az amerikai játékos valahogyan nincsen összeszokva Kristoffer Zachariassennel. Amikor a norvég középpályás üresen volt és várta a kiugratást, akkor sosem kapta meg a labdát, viszont mikor visszafelé mozgott, akkor már indította volna a skandinávot. Zachariassen ezért inkább egy sötét ló a csapatban. Mert helyezkedésileg nincsen vele probléma, ahogy látom a csapattársak hozzák olyan helyzetbe, amiért haragszunk rá. Erre a következtetésre még akkor jutottam, mikor a Fehérvár ellen Tokmac és Laidouni nem passzolt a skandinávnak. Karakó Ferenc teljesítményére pedig első sorban a kékek lehettek dühösek. Slobodan Rajkovic gesztikulációit nézve ott helyben képelte volna fel a sporit a pályán. Látszott, hogy a felpörgött állapotban pályára lépő szerb hátvéd nagyon megemberelte magát, ám így is reklamált egy keveset.
Akinek a teljesítményével - Wingo mellett - nem voltam teljesen elégedett, az Samy Mmaee. A marokkói futballista több esetben is mintha csak nézte volna, ahogyan vezetik a kapura a labdát. Eléggé lassan reagált több esetben. Az első félidőben is csak nézte, ahogy Kovács Mátyás passza után Stefan Spirovski lövésre szánja el magát, ám a próbálkozás messze elkerülte a ferencvárosi kaput. Tokmac játékán éreztem azt, hogy mintha fejben máshol lenne. (talán már Fehérváron?) Az utolsó megmozdulások egyszer sem sikerültek, a lövései messze elkerülték a kaput. 

A szünetben alaposan frissített csapatán az MTK vezetőedzője, hármat is cserélt, de mezőnyfölényben továbbra is a Fradi játszott, azonban az első nagyobb helyzetek a vendéglátók előtt adódtak. Először Miovszki lőtt kapu mellé a védők tekintete közepette, majd az Újpestről érkezett Stieber Zoltán lapos lövését védte Dibusz Dénes. A 65. perc környékén Sztanyiszlav Csercseszov is frissített a felálláson, ezzel pedig teljesen felkavarta az addig álló vizet. Innentől folyamatosan dolgozta ki a helyzeteket a csapat, de még a kapu torkából sem sikerült bevenni Milan Mijatovic hálóját. A montenegrói válogatott kapus ihletett formában védett. A 79. percben történt, hogy Tokmac tálalt Laidouni elé, aki az alapvonalról visszapasszolta Zachariassennek a labdát, aki pedig a kapufa érintésével gólt szerzett. Azonban az örömünk nem tartott sokáig. Hosszas videóbírós vizsgálat után érvénytelennek minősítették a találatot, miután  Tokmac tartózkodott lesen a neki szánt passz pillanatában. Maradt a 0-0. Sajnos az utolsó 10 percben bármennyire is nyomott a Fradi, az elvett gól feszültebbé tette a csapatot, így nem sikerült betalálni. Gól nélküli döntetlennel zárult a mérkőzés, a Ferencváros pedig fontos pontokat vesztett a kiesőjelölt otthonában.  

Már egyszerűen a szurkoló nem tud mit mondani. A játékosok egyszerűen legyintenek, hogy milyen könnyű mérkőzés lesz a kiesőjelölt otthonában, aztán pedig jön az ébredés? Az MTK körme szakadtáig védekezett, őrizte az egy pontot. Mint fentebb is írtam, több játékos teljesítményét nem értem. Wingo és Samy Mmaee ki lett már tárgyalva, ahogy Tokmac is. A kenyai-norvég támadó mintha fejben máshol lenne. Szünetben látszódott, hogy dühösen értekezik az új fiú, Marquinhos-szal. Ő rajta látszik, hogy nagyon akar, de valahogy semmi nem akar összejönni neki. A nagy akarásának mindig nyögés a vége. Laidouni játékán pedig mintha a pánikot látnám Anderson Esiti érkezésével.

Mintha féltené a pozícióját. Talán ez az ideges-állapot is hozzájárul ahhoz, hogy a pályán ezt a teljesítményt látjuk a csapattól. Marquinhos-szal kapcsolatban féltem, hogy ugyanúgy fogunk csalódni benne, mint Isaelben, azonban első ránézésre ez a brazil játékos, ha teljesen beilleszkedik a csapatba, sok örömöt fog okozni nekünk. Wingoval pedig alaposan el kéne beszélgetnie a szakmai stábnak. Sajnos előrejátékban sokat hibázik, az üres embereket egyáltalán nem akarja megjátszani. Lásd: a fentebb leírt Zachariassen-esetet is. A tegnapi meccs után azt érzem, hogy egy valami nincsen meg a csapaton belül. Az pedig a nyugalom. Feszülten nehéz sok dolgot elérni. 
Jövő héten a szintén kiesés elől menekülő Gyirmót FC Győr érkezik a Groupama Arénába. Ott van lehetőség arra, hogy nyugodtabb állapotba kerülhessen a csapat, valamint átszakadhasson az a bizonyos gát. Sok munkája lesz még az edzői stábnak ezzel a gárdával! De ne feledjük, hogy Rebrov alatt is nehezen indult be a szekér, 2019. februárjában még a fejét követelték többen a debreceni vereség során. Valahogy ez is össze fog állni! Csak ne a bajnoki címbe kerüljön!