Példát mutatott akaratból és küzdésből a Paks

 Hazai pályán szenvedett súlyos, 3-0-s vereséget a Ferencváros a szezon egyik legélvezetesebb játékát produkáló Paksi FC ellen, amely erős lelkesedéssel és fegyelmezett taktikával okozott papíron meglepetést a Groupama Arénában. 

Az ember úgy gondolja, hogy amennyiben egyet alszik a dolgokra, általában higgadtabban tudja értékelni a dolgokat. A tegnap este lejátszott Ferencváros-Paks bajnokit követően nem változtak a gondolataim, mint amit a lefújás után közvetlenül éreztem. Kedvenc csapatom súlyos, 3-0-s vereséget szenvedett a szín-magyar gárda, a Paks ellen, amellyel véleményem szerint a légiósokkal teletűzdelt klubom egy alapos leckét kapott. 

Már a meccs előtt éreztük, hogy valami nem kerek. Sem a körítés, sem a hangulat, valahogy a levegőben volt az, hogy itt ma nem fogunk boldogan távozni a stadionból. A szokásos népligeti hangolás során sem főképp a hazai nyitány volt a téma, hogy milyen jó volt a Derbi egy héttel ezelőtt. Valahogy nem volt meg az a meccshangulat. 

A meccsen pedig hiába szólt teljes erőből a szurkolás, a pályán hiányzott az a tűz. Nem éreztem, hogy itt bárhogyan is át tudnák játszani a tolnai gárda védelmét, majd a 6. percben Ádám Martin eresztett meg távolról egy olyan lövést, amely után a paksi támadó szezonbeli teljesítményét követően nem lepődtünk meg, hogy a végén utat talált a hálóba. Nem éreztem, hogy itt lett volna bármi ötlet a folytatásban a Ferencváros játékában, mintha fejben sem lettek volna ott. A labdák sorra elpattantak, a passzok nem jöttek össze. A legidegesítőbb az egészben a védelem folyamatos dekoncentráltsága volt. Itt van egy támadó, aki sorra lövi a bajnokságban a gólokat és egy nála eurómilliókkal többet érő bosnyák válogatott védő még csak figyelemre se méltatja. Ádám Martin úgy ficánkolt a tizenhatoson belül, ahogy akart. Sem Samy Mmaee, sem pedig Adnan Kovacevic nem volt fejben ezen a mérkőzésen. Aztán pedig amilyen díszkíséretet adtak Szabó Bálint részére a második találatnál, az pedig már nem csupán idegtépő, hanem dühítő volt!

Amíg a Ferencváros játékosai kb. csak a mezt vitték fel a pályára, a paksiak akartak, harcoltak, küzdöttek, odatették magukat. Igaz, az első félidőben Marko Marin betalált az egykoron a Ferencváros II. csapatában védő Rácz Gergő kapujába, de azt les címén érvénytelenítette Andó-Szabó Sándor játékvezető, amelyet a VAR is megerősített. Talán az egyetlen értékelhető produkciót a télen érkezett támadó, Fortune Bassey mutatta, aki igyekezett odatenni magát. Még helyzetbe is hozta Olekszandr Zubkovot, aki közelről a kapufát találta el. A második félidőben Ryan Mmaee beállásával rögtön helyzeteket is ki tudott dolgozni a véleményem szerint a szünetben fejmosásban részesülő gárda, de sokat nem tudtak tenni. A marokkói támadó is a kapufát találta el. A 70. perc után pedig szintén egy egykori FTC-játékos, Haraszti Zsolt talált be szabadrúgásból. Innentől már lelkesedésnek legkisebb jelét sem lehetett látni a hazaiakon. A végén a Tábor is összeszedte a transzparenseit és a lefújás előtt kivonult a lelátóról, nem asszisztálva ehhez a lelketlen, értékelhetetlen, ürülék-szintű produkcióhoz, de előtte még megünnepelték a Paks pályára lépő játékosát, korábbi kedvencünket, Böde Dánielt. Aki nem játszott együtt Danival, az nem is érthette, hogy a ferencvárosi közönség miért ünnepli az ellenfél játékosát. Én úgy voltam vele, hogy ha ő is betalál, azt felállva fogom tapsolni. Azonban több gól nem született, a Ferencváros teljesen megérdemelt, 3-0-s vereséget szenvedett a Paks ellen hazai pályán, amelynek köszönhetően a Mezőkövesden győzelmet arató Puskás Akadémia Felcsút átvette az első helyet az élvonal tabelláján. 

Sok okot felsorolhatnánk a vereség miatt. Ha egy kicsit bele is akarunk menni a szakmai dolgokba, akkor elsőként azt sorolnám fel, hogy nincs igazi vezére a pályán a Ferencvárosnak, aki összefogná a dolgokat. Régen ott volt Böde Dániel, tavalyi szezon végéig pedig Lovrencsics Gergő. Jelenleg azonban nem tudok említeni ilyen játékost. A jelenlegi csapatkapitány, Dibusz Dénes nem az a futballista (kapus), aki ezt ki tudná vívni. Szerintem Dénes nem alkalmas erre a feladatra.
Sok hatalmas egóval rendelkező futballista alkotja a Fradi keretét, de nincs olyan, aki tényleg ezeknek a vezére lenne a pályán. Addig nehéz. Esetleg a 2017 óta itt szereplő Miha Blazicsot tudnám még ide sorolni, de tegnap nem kapott lehetőséget. (állítólag a szlovén játékos Fehérvárra készül nyáron)
Ki lehet arra is térni, hogy nincsen irányító középpályása a gárdának, aki fazont szabna a játéknak. Az Újpest elleni Derbin ezt a feladatot Tokmac Nguen látta el nagyon jól, ám ő ezen a meccsen sárga lapos eltiltások miatt nem szerepelhetett. 
Emellett csak a sportszerűség miatt nem szeretnék kitérni a háttérből érkező pletykákra, mely szerint a színfalak mögött "le van zsírozva" a Puskás Akadémia Felcsút bajnoki címe. A tegnapi lelketlen, értékelhetetlen teljesítményt látva nem csoda, ha elgondolkozik ezen is az ember. 

De amit tegnap láttam a pályán, hogy a játékosok megint feszültek voltak, mint a Debrecen elleni mérkőzésen. A legutóbbi igazolások sem nagyon váltak be, Stjepan Loncar hiába szerzett győztes gólt a Derbin, de a játéka 95%-ban inkább árt a csapatnak. Kristoffer Zachariassen amennyire fel lett hipe-olva, annyira csalódás a játéka, ahogyan Momo Besic is csak árnyéka önmagának. Napról napra gyengébben teljesít. Samy Mmaee és Adnan Kovacevic tegnap csak a mezt dobták fel a pályára, Marijan Cabraja pedig tegnap megmutatta, hogy miért pont a sokszor gyengébben teljesítő Eldar Civic kap lehetőséget.

Középpályán egyelőre kihagytam volna az Afrika Kupáról visszatérő Aissa Laidounit. Bár a tunéziai játékos gondolom az eltiltások miatt lett a kezdőbe rakva. Olekszandr Zubkov pedig... Látszott, hogy akart, látszott, hogy igyekezett helyezkedni, sokszor üresen volt, de többször nem kapott labdát. Ha pedig megkapta, akkor túljátszotta a szerepét. Tegnap este nagyon érződött a múlt héten Granadába szerződő Myrto Uzuni hiánya. A küzdése, hozzáállása mindenképp. Beszélhetünk a játékosok teljes hozzáállásáról, amiről már a szezon elején is beszéltünk. Lehet, hogy nekik nagy motivációt jelentett az, hogy a Slavia Praha, a Bayer Leverkusen, esetleg a Real Betis ellen játszhattak, azonban bekövetkezett amitől féltünk, hogy már nem tudnak felpörögni egy Felcsút, Paks, Mezőkövesd elleni összecsapásra. Fel kéne fogniuk, hogy a Ferencváros ellen mindenki megkettőzött akarattal küzd, vagyis minden meccs számunkra olyan, mint egy nagy nemzetközi kupa csoportmeccse! Ha nem úgy küzd, akkor nem fognak célt elérni!

Hiába nem látta Sztanyiszlav Csercseszov a szurkolók tegnapi reakcióját, itt az idő, hogy innentől keményebben odalépjen. Innentől legyen a jelszó a játékosoknak: GYŐZELEM, VAGY GULAG!!!

Ha pedig így játszik a csapat a szerdai, Vasas elleni kupameccsen, akkor a játékosok és a stáb is jobb, ha veszi a batyuját! Lehet, hogy az elmúlt három évben el voltunk kényeztetve, de nem a vereség miatt vagyunk dühösek. Hanem a mutatott hozzáállás miatt. Ez a tegnapi szégyen volt! Csak azért maradjon meg az emlékezetünkben, hogy ILYEN TELJESÍTMÉNYT SOHA TÖBBET NE LÁSSUNK, NE PRODUKÁLJUNK!!!!

Mi, szurkolók pedig: