Fejetlenség, pontatlanság, újabb pontvesztés

 Még mindig messze van a gödör széle a Ferencváros labdarúgói számára, akik ismét kilátástalan módon játszottak a legutóbbi bajnoki meccsükön, amelyen a kiesés elől menekülő Gyirmót FC Győr látogatott a Groupama Arénába.

Hogy őszinte legyek, kellett aludnom legalább kettőt ahhoz, hogy nyugodtabban tudjak írni erről a meccsről. Hiába telt el azóta majdnem két nap, még mindig a hatása alatt vagyok. Hihetetlen keserűség az, amit érzünk, ugyanis az a felkészületlen, taktika nélküli játék, amit a januári rajt óta gyakran látunk, már kiverte a biztosítékot többünknél. Az NB I 10 legértékesebb játékosa közül 9 nálunk játszik, erre többen is úgy gondolják, hogy elég csak az arcukat (vagy a mezüket) kirakni a pályára? Valami teljesen összeesett a Ferencváros keretén belül. Itt már régóta nincsen csapat. Ki merem mondani, hogy a 2006-os élvonalbeli kizárás óta nincsen CSAPAT a IX. kerületi gárdánál. Ez játékosok sokasága, akik között sok a klikkesedés. Túl gyanús volt már ősszel is, hogy Tokmac valamiért nem volt hajlandó passzolni "honfitársának" Zachariassennek, még akkor is, mikor üresbe futott, azonban a haveroknak, Laidouninak és Ryan Mmaeenak még akkor is, mikor azokat fejenként két védő fogta. 

Ezzel kapcsolatban sok munkája van a szakmai stábnak. Pedig optimistán vártam a Gyirmót elleni bajnoki mérkőzést. Gondoltam, hogy a kiesőjelölt ellen valahogyan csak összejön a siker, valahogy összeáll a játék. Tévedtem. Hiába ragadta magához rögtön a kezdeményezést a Ferencváros, a győri védelem fogát összeszorítva, hősiesen védekezett, akár 9 mezőnyjátékossal is felállva a tizenhatos vonalán. Ezt talán távoli lövésekkel fel lehetett volna törni, azonban a falba beékelődtek a Fradi-játékosok is, akik gyakran zavarták, esetleg blokkolták társaikat. Az első negyedórában a játék során végig aktív Fortune Bassey a kapuba talált, ám előtte történt egy lerántás, amely miatt Bognár Tamás nem adta meg a gólt. Folyamatosan rohamozott az FTC, de olyan felesleges ívelgetésekkel adták el a labdákat, amely után már kezdte türelmét veszteni a közönség. Laidouni és Blazic is próbálkozott távolról, ám a próbálkozásokat hárította a kisalföldiek hálóőre, Rusák Edvárd. A félidő közepén pedig a védelem összehozta a vendégek találatát. A gyenge hazaadás után Dibusz Dénes nem tudott rendesen felszabadítani, a gyors bedobás utáni beadásból pedig Klimovich fejelt a kapuba. (ám egyes források Róbert Mak öngóljaként jegyzik) Azt a fejetlenséget, amit a védelem bemutatott... Teljesen megérdemelt volt a Gyirmót előnye. Továbbra is meddő mezőnyfölényben játszott a Ferencváros, a félidő végén pedig egy beadásra rosszul jött ki Rusák, letarolta a védőjét, Bassey pedig az üres kapuba fejelt. Legalább az egyenlítés összejött.

A második félidőben elvétve tudott támadni a vendégcsapat, ám a Fradi továbbra is körbejátszotta a gyirmóti falat. Behozta a stáb Franck Bolit is a támadások segítése céljából, ám a zöld-fehéreknek saját magukkal is meg kellett küzdeniük. Továbbra is vagy egymást blokkolták, zavarták lövés közben, esetleg a felesleges cselek mellett hagyták el a labdát. Valami nagyon nem volt rendben a fejekben a meccs közben. Semmi nem jött össze, valahogy azt az igazi küzdést sem láttam rajtuk. Mindenki önállóan akarta megoldani a dolgokat, senki sem a csapatban gondolkozott. A végeredmény nem is lehetett más, mint egy újabb pontvesztés hazai pályán, egy döntetlen. Még szerencse, hogy az üldözők is botlottak, így továbbra is első helyen található a gárda.

Végig nagy volt a feszültség. Több játékoson azt láttam, hogy nem is akarta teljesen odatenni magát. Így viszont nem lehet futballozni, főleg úgy, hogy nagy céljai vannak egy játékosnak. Lehet emlegetni, hogy vinné ezt a Celtic, a másikat az Anderlecht, így a kutyának nem fognak kelleni ezek a játékosok. Néhány pofont megérdemelnének, ha már mástól nem képesek magukhoz térni! A szurkolók pedig idegesek voltak. Nem tagadom, én is. Ki merem jelenteni, hogy én sokáig türelmes voltam a játékosok felé, de a szombat esti teljesítmény már nálam is kiverte a biztosítékot. Nem azzal van a legfőbb baj, hogy nem nyerünk, mert ki lehet kapni úgy is, hogy a szívét, lelkét beleteszi a csapat a játékba. Emlékezhetünk arra, hogy mennyire ünnepeltük a csapatot, mikor 4-0-ra nyert a Dinamo Zagreb az Üllői úton. Egymást zavarják a mieink a pályán, mindenki önállóan akarja megoldani a dolgokat, összjáték szinte semmi sincsen támadásban, kontrák során több támadó is csak nézi, ahogyan visszazárnak azonnal a védők. Nem lenne semmi probléma, ha a tudása legjavát rakják ki a pályára és mondjuk úgy nem jönnek össze a dolgok. Énekelhetjük, hogy "mi akkor is győzünk, hogyha kikapunk!", mint a Celtic elleni meccsen Szasza nagy füttyszó kíséretében. De amíg csak durcás játékosokat látunk a pályán Fradi-mezben, addig nem sok jóban lesz részünk. A Gyirmót pedig csupán egy dolgot akart, azt el is érte. Túlélte ezt a meccset és hazavisznek 1 pontot a Groupama Arénából. Nem tudom, hogy mi van a játékosokkal, de az látszik, hogy fejben nincs itt sok minden rendben. Én már nem tudom, hogy itt mivel lehet motiválni, összehozni ezeket a magukat futballistának nevező valakiket, hogy teljesítsenek is! Mert amíg a szurkoló azt látja, hogy a játékos szenved a gyepen, addig nem lesz elégedett. Hűséges a szurkoló, de neki is véges a türelme. 

Én pedig nem az elmúlt hetek után nem vagyok túl optimista a keddi, Honvéd elleni Magyar Kupa-mérkőzés előtt. Ilyen hozzáállással a magukra találó kispestiek ki fognak ütni minket a sorozatból. Remélem büszkék az illetékesek!

Vasas-drapik:

Gondolom sokan mosolyogva figyeltük meccs közben, mikor kikerültek a Vasas ultráinak drapériái a ferencvárosi ultraszektor kerítésére, gondolván, hogy normálisan, harc árán szerezték meg őket. Nem tudom mennyire igaz ez a betöréses sztori (az tény, hogy a klubjuk is megtette a fejljelentést), vagy csak az angyalföldi keménymag mentegeti ezzel magát, de ha tényleg ilyen módon szerezték meg ezeket a transzparenseket, akkor az elég nagy szégyen a szurkolói közösségünkre nézve.