Emberhátrányban nyert az MTK az NB III-ban

 Vasárnap délután a BVSC Szőnyi úti Stadionjában került megrendezésre az MTK II-ESMTK bajnoki mérkőzés az NB III Közép-csoportjában, amelyen végül a hosszabbításban egy szabadrúgásból nyerték meg a kék-fehérek a találkozót.

Még alig ocsúdtam fel a szombati Örökrangadó utáni sokkból, vasárnap ismét az MTK csapatának meccsére látogattam ki. Bár eredeti terveink szerint a Dorog-Budafok NB II-es találkozóra utaztunk volna el Marci barátommal, azonban végül a kék-fehérek második csapatának harmadosztályú bajnokiját választottuk, amelyen a Kanta József által irányított gárda az ESMTK-t fogadta a Szőnyi úti BVSC Stadionban. 

A belépés ingyenes volt a mérkőzésre, csupán a védettségi kártyánkat kérte el egy biztonsági őr a lelátó bejáratán. Hiába sütött a Nap, a szeles idő miatt úgy gondoltuk, hátha jobb lesz a helyzet a fedett lelátón, így átmentünk a másik oldalra, amelyen a vendégszurkolók foglaltak helyet. Reménykedtünk benne, hogy ugyanolyan gólzáporos mérkőzést láthatunk, mint amilyet ősszel az Ady Endre úton, amelyen az MTK II fordulatokkal teli összecsapáson 4-3-ra nyert. Közben pedig figyeltük a melegítő játékosokat, amelyben a vendéglátóknál többen is visszajátszottak az élvonalbeli gárdából. Többek között Somodi Bence, Sebastian Herrera, valamint ide soroltuk már a Mezőkövesdről visszatérő Baki Ákost, valamint az új magyar reménységet, Vancsa Zalánt, aki a két csapat őszi küzdelme során kétszer is eredményesnek bizonyult. (az akkori másik gólszerző, Kovács Mátyás előző nap a Fradi ellen lépett pályára a kezdőcsapat tagjaként.) Ezek alapján az optimizmusunk nem volt alaptalan. Szemügyre vettük a játékvezetői csapatot is, amelyben Szommer Attila játékvezető tevékenységét egy csinos hölgy, Vad Anita is segíti asszisztensként. 

A mérkőzésen nagyobb iram volt jellemző, ám a pesterzsébetiek nem szándékoztak annyira kinyílni, mint az augusztusban rendezett találkozó során. Az első feljegyezhető szituáció Vancsa Zalán nevéhez fűződik, aki ki tudott lépni a védők között, ám mikor a hátvédek utolérték, földre került. Nem láttunk szabálytalanságot, ahogyan a játékvezető sem, így a nyártól már Lommelben focizó támadó műesésért sárga lapos figyelmeztetésben részesült. Az első játékrészben alig kerültek veszélybe a kapuk, néhány gyenge lövést leszámítva, nagyobb próbálkozást nem tudtunk feljegyezni.

A második játékrészben egy kicsit pörgősebbé vált a játék. Továbbra is az MTK irányította a mérkőzést, ahogy az első félidő során is, ám a védelmek remekül helytálltak mindkét oldalon. Az ESMTK is ki tudott dolgozni néhány lehetőséget, azonban ezekből ekkor gól még nem született. A félidő közepe felé hibázott egy nagyot a piros-fehérek védelme, mikor az élvonalbeli csapattól visszajátszó Sebastian Herrerát üresen hagyták a szélen a védők, a tizenhatoson belül pedig egy jól eltalált lövéssel kipókhálózta a rövid felső-sarkot. Védhetetlennek tűnt a lelátóról ez a lövés, így Jeszenszky Ádám nem tehető felelőssé a kapott gólban. A meccs vége felé már néhány megmozdulás során fáradtnak láttam a vendégcsapat játékosait, ám a 84. percben Lutz Viktor került gólhelyzetbe és lövését nem tudta hárítani az idei szezonban több NB I-es mérkőzésen is lehetőséget kapó Somodi Bence. A labda a hálóban táncolt, 1-1. Már azt hittem, hogy a "Liza" kihúzza döntetlennel a mérkőzést, a rendes játékidő végén még a sors, valamint az MTK játékosának hülyesége is segíthetett volna nekik. Egy szabálytalanságot követően Kovács Máté hozzávágta a labdát ellenfeléhez, amely kisebb perpatvarhoz vezetett. Az ESMTK játékosa sárga-, míg a "hazaiaké" piros lapot kapott, így utóbbi saját ostobaságának köszönhetően mehetett idő előtt zuhanyozni. Ám hiába került emberelőnybe a Pesterzsébet, egy újabb szabálytalanságot követően remek pozícióban lőhetett szabadrúgást a házigazda. A labda mögé Herrera állt, akinek lövését nem tudta hárítani Jeszenszky kapus. Emberhátrányban, egy utolsó perces góllal megnyerte a mérkőzést az MTK II 2-1-re. 

A mérkőzést követően az MTK második csapata a 6. pozíciót foglalja el NB III-as csoportjában, addig az ESMTK 10 pontos előnyben van a kiesésre álló RKSK-hoz képest, amely a Ferencváros II ellen szenvedett vereséget hazai környezetben. 

Sajnos az események nem zárultak le a hármas sípszóval. A lelátón volt egy idős úr, aki már jól hallhatóan nem volt szomjas állapotban. Folyamatosan szidta az előttünk tevékenykedő játékvezetői asszisztens-hölgyet, nem épp elfogadható stílusban, de a meccs végén még néhány kelletlen szóval illette a sálja alapján saját csapatának játékosait. Nem csoda, hogy az egyik futballistánál elszakadt a cérna és számon kérte az illetőt, aki ekkor már nem nagyon szólt vissza.

De a társa még visszaszólt a játékosoknak, tovább hergelve őket. Folyamatosan azt mondogatták, hogy "szégyenteljes" teljesítményt nyújtott az ESMTK. Mi Marcival össze is néztünk, hogy ezt hogyan gondolja? Miért szégyen egy NB III-as csapattól, ha jól tartja magát egy élvonalbeli visszajátszókkal felálló elsőosztályú klub tartalékcsapata ellen. Szerintem az erzsébetiek hősiesen küzdöttek, csak elfáradtak. Ha egy valaki van, aki szégyellheti magát, az az alaposan ittas állapotú öregúr és a társa. A feleket a többi Liza-drukker próbálta nyugtatni. A két renitenst még saját szurkolótársai is lehordták mindennek az eset után, a létesítményt pedig a biztonsági szolgálat embereinek kíséretében tudták elhagyni. Szerencsére nagyobb rendbontás nem történt, azonban az ilyen jelenetek nem örömteliek focimeccsek során, után! Remélem nagyobb utóélete nem lesz az esetnek!