Megküzdött a becsületéért a Ferencváros

 Már az 5. forduló után eldőlt minden pozíció sorsa az UEFA Európa Liga G csoportjában, így a már tét nélküli meccsen a saját becsületéért harcolt a Ferencváros a Bayer Leverkusen ellen. 

Nem éppen közönségvonzó körülmények között rendezték meg csütörtök este az FTC-Bayer 04 mérkőzést. Az elmúlt időszakban a Ferencváros semmiképp sem mondhatjuk, hogy a legjobb formáját mutatta a pályán, emellett az Európa Liga 6. fordulójában megrendezésre kerülő találkozó gyakorlatilag tét nélküli volt, amely meg is látszódott a Németországból érkező csapat összeállításán. Ha még hozzátesszük a fagypont körüli hőmérsékletet, valamint a hétköznap késő esti kezdési időpontot, akkor nem csodálkoztunk azon, hogy este 7 körül alig lézengtek az emberek a Népliget környékén. Az aluljáró viszonylag üres volt, a Jablonkánál sem kígyóztak a sorok a pult előtt. Közben csak áztatta a környéket a havas eső, ha nem fanatikus az ember, akkor érthető, hogy inkább az otthon melegét választja. Nekem is szinte lefagyott a talpam. Azonban este 8 után már elkezdett gyülekezni a nép az Üllői út környékén. Minden szurkoló abban a reményben látogatott ki az eseményre, hogy hátha sikerül végre a pontszerzés, esetleg a győzelem a Fradi számára, a több alapemberét pihentető, ám így is nagyon erős csapattal felálló Bayer Leverkusen ellen. A gyógyszergyáriak önbizalomtól telve érkezhettek Budapestre, miután a hétvégén a Bundesligában fölényes, 7-1-es sikert arattak a (nyeretlen sereghajtó) Greuther Fürth ellen hazai környezetben. Abban egyetértettünk barátaimmal, hogy még a pontszerzés is szép teljesítmény a német bajnokság 3. helyén álló gárda ellen, még ilyen körülmények között is. 
Este 8 után kezdett hasonlítani a környék arra az állapotra, mikor labdarúgó-eseményt rendeznek. Ekkor már az aluljáró vendéglátó-egységei meg is teltek a szomjas drukkerekkel, majd a stadion kapuinál tobzódtak a szurkolók. Végül 12 ezer néző jött össze az Üllői úti stadion lelátóin, a B-közép szektoraiban is összegyűltek az emberek. Az ultrák egy látványos koreográfiával készültek, amelyhez görögtüzet is felhasználtak, így a találkozó elejére ellepte a füst a pályát.

Hiába a tét nélküliség, látszódott a motiváltság a Ferencváros játékosain, emellett Peter Stöger igyekezett meglepni a kölni agglomerációból érkezett ellenfelet, hogy a balszélső-hátvéd pozíciójába az eredetileg támadó Olekszandr Zubkovot nevezte, miután Eldar Civic sérülést szenvedett a Felcsút elleni bajnoki meccsen. A játékot a piros-feketék irányították, azonban több reménykeltő ellentámadást tudott vezetni a Ferencváros. Többször éreztem bizonytalannak a vendégek hátsó alakzatát. Azonban a Bundesligában is elég erős leverkuseni támadósor sokat veszélyeztette a ferencvárosi kaput Lucas Alario és Karim Bellarabi vezetésével. Először viszont a Fradi okozott riadalmat a németek számára, mikor az 5. percben Tokmac Nguen csapott le a labdára, mikor a hátvéd túlságosan kényelmesen vette át a labdát, ám a kenyai-norvég támadó hosszan tolta meg a játékszert és nem tudta elvinni Lunyov kapus mellett, így az az alapvonalon átgurult. Ez ébresztő volt az ellenfél számára: az első veszélyesebb támadásuk során Bellarabi oldalsó beadását a ferencvárosi hálóőr, Dibusz Dénes Amiri elé ütötte, aki szerencsére nem találta el a kaput lövésével. A 24. percben Bellarabi tört be a büntetőterületre, miután Miha Blazic megállította, a német válogatott csatár rátartott a szlovén védő lábára. Ám Kirill Levnyikov játékvezető továbbengedte a játékot, így a labdát a szabálytalankodó játékos Retsos elé tette, aki Dibusz mellett eltekerve a "bogyeszt" a jobb felsőbe helyezett. Ám a spori végül csak befújta a szabálytalanságot, a VAR is megerősítette a döntését, Bellarabi pedig sárga lapot kapott a durva belépőért, így a gól érvénytelen maradt a gyógyszergyári játékosok hatalmas értetlenkedése okán. Közben a Ferencváros is igyekezett lehetőségeket kialakítani, azonban úgy érzem, hogy a nyáron igazolt Stjepan Loncar eléggé lassan és körülményesen próbált támadni. Passzai sokszor pontatlanok voltak. A félidő végén még Tokmac esett el a tizenhatoson belül, amely után vizsgálódott a videóbírós különítmény, ám véleményük szerint nem ért büntetőt az eset. Ez alatt a ferencvárosi szurkolók folyamatosan énekeltek, hosszú ideig szólt a "Nincsen megalkuvás..." kezdetű dal, amely a Gyöngyhajú lány című Omega sláger dallamára íródott. Gondolom a Tábor ezzel is tisztelgett a héten elhunyt fanatikus Ferencváros-drukker énekes, Kóbor János emléke előtt. Emellett az ünnepek közeledtével telitorokból szólt a B-középből a "Jingle Bells" dallama is! ("Fradika, Fradika, de gyönyörű név...") A szünetre gól nélküli eredménnyel vonultak a fűtött öltözőkbe a csapatok.

A félidőben mindkét oldal cserélt. Peter Stöger lehozta a sokszor a védők által lenyomott Tokmac Nguent, helyére Ryan Mmaee érkezett. A Bayer trénere pedig a német válogatott hátvédjét Jonathan Tah-t küldte pályára. Az elején pedig eléggé támadólag lépett fel a Fradi, többször vezethetett ellentámadásokat a szünetben fejben még öltözőben lévő leverkuseni középpályának köszönhetően, ám a pontosság nem volt meg az FTC támadóiban, csak Loncar távoli lövését lehetett feljegyezni. Az 55. percben Paulinho és Amiri játszotta ki a Fradi védelmét, amely után előbbi a kapuba lőtt Dibusz alatt. Apró szépséghiba, hogy a brazil játékos lesre futott, így a játékvezető nem adta meg a találatot. A VAR még megnézte, hogy jól döntött-e az orosz spori, ám az egy perces elemzést követően helyben hagyták a pályán hozott döntést. Pár perccel később Ryan Mmaee kapott labdát a szélen, majd visszapasszolt a tizenhatoson kívül érkező Laidounihoz, ám a tunéziai középpályás lövése nem sokkal kerülte el a kaput. Azonban a németek fokozták a tempót és sokszor Dibusznak volt köszönhető, hogy nem kapott gólt a Fradi. Főképp Paulinho ficánkolt a szélen. A legnagyobb helyzetet Amiri hagyta ki, mikor pár méterről hasba lőtte a zöldek kapusát. A kipattanót pedig Adnan Kovacevic takarította el Frimpong elől.

Pár perccel később Dibusz hárított hatalmasat lábbal. Ezután pedig jött a nagy pillanat. Uzuni lépett meg, amely után szögletre mentettek a németek. A sarokrúgást Uzuni Zubkovhoz passzolta, az ukrán szélső beadására pedig Aissa Laidouni érkezett és fejelt nagy erővel a rövid sarokba, a kapusnak esélye sem volt a hárításra! Felrobbant a stadion, tombolt a Fradi-csürhe! Innentől pedig nagyon lassan pörögtek a másodpercek. A hosszabbításban pedig egy szöglet után alakult ki a Leverkusen legnagyobb helyzete, mikor Tah fejelt közelről, ám Dibusz jó helyen volt és hárította a helyzetet. Ekkor nagyon nyomott a Leverkusen folyamatosan kapták a szabadrúgásokat a tizenhatos környékéről. Ekkor Blazic és Cabraja is sárga lapot kapott a belépőiért. Az utolsó másodpercben még egy gyors ellentámadást vezethetett a Fradi, ám a pontatlanság miatt szélre sodródott Uzuni, amely után Levnyikov spori le is fújta a mérkőzést. A Fradi nem zárt pont nélkül a csoportban!

Bár már ez a mérkőzés nem osztott nem szorzott, mégis úgy gondolom, hogy egy nagyon erős Bayer Leverkusent győzött le a Ferencváros ezen az estén az Üllői úton. Hiába nem játszott sem Shick, sem pedig Wirtz, de ez így is mestermunka volt. Véleményem szerint a Leverkusen nem adott bele mindent, addig a Fradi játékosainak nem egy megmozdulásán azt láttam, hogy padlón van az önbizalmuk. (lehet károgni azt, hogy csupán ennyit tudnak, ám láttuk már az elmúlt években is, hogy sokkal több van bennük) Ezzel a meccsel véget ért az idényre az európai kaland és a IX. kerületiek zsinórban harmadjára is eljutottak a főtáblára. Még úgy is azt mondom, hogy az FTC nem vallott szégyent az Európa Liga csoportkörében, hiszen nagyon erős, jó formában lévő ellenfeleket sodort az útjába a szél. Bár az elmúlt években okoztak számunkra örömöket a srácok, azonban tisztában kell lennünk az erőviszonyokkal. A Bayer Leverkusen és a Real Betis az európai top-bajnokságukban dobogón állnak sztárcsapatokat maguk mögé utasítva. Egy éve pedig azt írtam, hogy a Celtic 10-ből 9-szer megverne minket, s a tavalyi volt az a bizonyos 1 alkalom. Ez idén bejött. Mit nem adtunk volna az elmúlt 10 évben, hogy szurkolóként az okozza számunkra a legnagyobb bosszússágot, hogy vereséget szenvedtük a keltáktól. Pedig az idei nemzetközi szezonban volt okunk igazán örülni is, mikor csapatunk az EL tavalyi negyeddöntősét, a Slavia Prahát búcsúztatta. Talán nekünk volt túl nagy elvárásunk? Minden esetre köszönjük a csapatnak az idei nemzetközi szereplést és azt, hogy olyan örömöt is adtak nekünk, mint a német gyógyszergyári gárda legyőzése. Akik pedig azon nevetnek jóízűt, hogy a Fradi negyedikként végzett a csoportjában és nem jutott tovább, azokat pedig csak sajnálni tudom, hogy ennyire nyomorúságos az életük és ez okozta számukra a legnagyobb örömöt. (a ti csapatotok mit játszott a csoportkörben? Ja?!) 

Most már teljes figyelemmel a bajnokságra és a Magyar Kupára kell koncentrálni, hogy a következő idényben ismét megannyi pozitív élményben legyen részünk csapatunk nemzetközi szereplése okán! És remélem, hogy a következő szezonban már több magyar klub is megméretteti magát a kupák csoportkörében!