Egy pontot ért az Üllői úti fagyoskodás - Kipróbáltam VIP-szektort

 Az éllovas Ferencváros a dobogó legalsó fokát elfoglaló felcsúti csapatot fogadta a Groupama Arénában, amely során betekinthettem egy számomra teljesen ismeretlen lelátói életbe.

Ha a tabellára néztünk, rangadót várhattunk erre a decemberi délutánra a Fradi-pályán, mikor a bajnoki címvédő és az OTP Bank Liga idei szezonjában éllovas zöld-fehérek a dobogó legalsó fokát elfoglaló falusi csapatot fogadta. Ez a mérkőzés számomra teljesen más volt, miután két hete a MOL Fehérvár elleni meccsen voltam olyan szerencsés és kisorsolásra kerültem a minden egyes hazai mérkőzésen megrendezésre kerülő "A Nap szurkolója" játékon. Miután a klub illetékesei felvették velem a kapcsolatot, hogy megfelelő-e nekem az időpont, már szervezkedtünk Édesapámmal, hogy megnézzük, hogy mi zajlik a VIP Gold szektorok területén. A héten megkaptuk a jegyeket, amelyeken közölték az erre a részre előírt öltözködési szabályokat. Természetesen a mez engedélyezett, amennyiben ez nincs abban az esetben ing, vagy galléros póló van elvárva viseletként, de a hosszú nadrág mindenképpen kötelező. (Hölgyeknek mez/blúz, valamint hosszú nadrág esetleg szoknya a dresszkód) 

Miután a VIP Gold jegyek mellé korlátlan étel-italfogyasztás is jár, így Apával úgy döntöttünk, nem akarunk éhenkórásznak tűnni, így közel 45 perccel kezdés előtt érkeztünk meg a stadion főbejáratához. Azonban már fent zajlott az élet, egy gombostűt alig lehetett leejteni, az összes asztal, könyöklő el volt foglalva és ment az eszem-iszom dínom-dánom. Ahogy körbenéztünk az embereket, valahogy olyan érzésem volt, hogy teljesen idegen környezetbe kerültem, egyáltalán nem találtam a helyemet. Apa rögtön magához vett egy saslikot, amit jóízűen elfogyasztott, valamint ittunk egy-két dolgot. Mielőtt kimentünk volna a lelátóra, még letámadtuk a desszert-pultot. Megkóstoltuk a mini-képviselőfánkokat és a tiramisut is. De közben különböző ételeket szolgáltak fel a pincérek, minden volt, mi szem-szájnak ingere. Még a meccs előtt magamhoz vettem egy zacskó pop-cornt, ezzel ültünk ki a lelátóra. 

A szünetben burritót osztottak az emberek között a klubot támogató Pek-snack jóvoltából. Laktató volt, bár a tortillát jobban is átsüthették volna! A meccs alatti megfagyás után a klubházban fel tudtunk melegedni, emellett a frissen főzött gulyás is sokat segített az időjárás átvészelésére. Ez esetben tényleg előnyösebb az elitövezet, mint a hétköznapi emberek szektora, ahol szoktam szurkolni. Közben a hűtőszekrényekből korlátlanul vehettük ki az üdítőket, én is a félidőben elfogyasztottam egyet-kettőt. Amit pedig nem tudtam megérteni, hogy valaki csak azért jött ki a Groupama Aréna legdrágább helyeire, hogy  tv-n nézze azt a találkozót, amire jegyet váltott. Ez "túlságosan magas" volt számomra. Ment a meccs, és legalább 200 ember bent ült az asztaloknál. Volt olyan személy is, aki még a kivetítőkre se nézett, csak evett, mintha simán csak egy étteremben ülne.
Az általam ismert sportolók, valamint a soha nem látott gazdagok között nem gondoltam volna, hogy olyan emberekkel is összefutok ezen a helyen, akiknek sokat köszönhettem az életem során, mint pl. egykori főiskolai professzorom. Nem hittem volna, hogy itt fogunk találkozni!
A lelátóra kiülve pedig a sajtópáholyban találkoztam néhány ismerősömmel, mint a Sportmenüt szerkesztő Kárpáti Balázzsal, vagy az Üllői129 szurkolói oldal főszerkesztőjével, Gáborral, de a #ROTTY brigád egyik oszlopos tagja, Hatos Szabi is dolgozott ezerrel a Ferencváros hivatalos honlapjának tudósítva a lelátó ezen részén. 

A meccsen pedig már nem sok öröm ért minket, rögtön a meccs előtt is. "Pék" Lajos bá'-ra emlékezve a könnyeim csordultak kifelé. Nehezen hiszem el, hogy nincs többé köztünk. A gyászszünetet követően a mérkőzés is kezdetét vette. Végig a Fradi irányított. Sajnos a hátsó szekcióban sok volt a hiba, főképp Miha Blazicson éreztem azt, hogy nincs a topon, ám Adnan Kovacevic kezdi azt a formáját mutatni, amelyet a tavalyi BL-selejtezős menetelés során láthattunk tőle, pl. a Celtic és a Dinamo Zagreb ellen. Sokszor segítette ki csapattársait. Azonban az első 10 perc legfőbb eseménye nem egy helyzet volt. Szolnoki Roland csúszott oda brutális módon Eldar Civicsnek, a bosnyák válogatott szélső hátvéd pedig olyan sérülést szenvedett, hogy hordágyon kellett levinni. A felcsútiak kapitánya az esetet megúszta sárga lappal, ám ezt követően kinézte magának a Groupama Aréna közönsége. A 30. percig nem sok eseményt lehetett feljegyezni, nagyon sok pontatlanság jellemezte a ferencvárosi támadásokat, amelyre a fagyos időjárás is indok lehetett. Ám végül egy szöglet után Aissa Laidounihoz került a labda, ám lövésébe még bele tudott érni a vendégek kapusa, Markek Tamás, azonban a hárítási próbálkozás után a labda a kapufáról a gólvonal mögé pattant. Vezetett a Fradi!

A zöld-fehérek nem akarták átadni a kezdeményezést, továbbra is támadtak, ám pontosabbak nem lettek az akciók. Talán Marijan Cabraja szabadrúgása okozta a játékrész utolsó tíz percében a legnagyobb veszélyt, amelyet Markek szögletre ütött. Az utolsó pillanatokban még egy oldalsó elfutás során Ryan Mmaee centerezett, ám a talajról túlságosan magasra pattant a labda Tokmac Nguen előtt és a kenyai születésű norvég támadó nem tudta a kapuba helyezni a játékszert. A szünetre egy gólos FTC-előnnyel vonultak a csapatok. 

A második félidő elején sajnos megint az öltözőben maradt a hazai gárda. Alexandru-Mihail Baluta került helyzetbe, amely után a lövést fogta Dibusz Dénes. A magyar nemzeti együttesben is meghatározó szerephez jutó hálóőr sajnos kettő perccel később már nem tudott menteni, mikor Henry Wingo óriási hibáját követően ismét Baluta elé került a labda, a román csatár pedig kilőtte a jobb alsó sarkot. 1-1. A Fradi pedig nem akart leállni. Rögtön Marko Marin passzolt Kristoffer Zachariassenhez, ám a norvég szélsőnek úgy jött a labda, hogy lövéshez magas volt, a fejeshez (amivel próbálkozott) túl alacsony, így a szituációból nem jött ki az, ami ígérkezett belőle. Pár perc múlva egy oldalsó szabadrúgást követően Cabraja lőtt kapura, ám a remek napot kifogó Markek hatalmasat védett.

Nagyon jó formában van a felcsútiak kapusa. A 65. perc környékén a sors valamelyest igazságot szolgáltatott. Szolnoki Roland volt szabálytalan és azt, amit már a mérkőzés első részében meg kellett volna kapnia, azt kiérdemelte a második játékrészben. Vagyis a piros lapot. Emberhátrányban viszont a kék-sárgák mestere, Hornyák Zsolt egy egészen váratlant húzott. Behozott két csatárt. Ennek köszönhetően az idegenben játszó brigád igyekezett kontratámadások során kihasználni az FTC védőinek bizonytalanságát. Volt is néhány ígéretesebb támadásuk, ám Dibusz a helyén volt. A Fradi pedig továbbra is pontatlanul ívelgetett. Apám meg is jegyezte, hogy reménykedett abban, hogy Peter Stöger elfelejteti a fradistákkal azt az ostoba játékot, amelyet Szerhij Rebrov alatt játszott a csapat, miszerint hátul passzolgatnak ötlettelenül. Néha-néha Adnan Kovacevic adott egy kisebb lendületet a gárdának. Az utolsó 5 percre viszont el kezdte fokozni a tempót a Fradi, ám a csereként beálló Zubkov elől először mentettek a védők, a szöglet után pedig Ryan Mmaee lövése után az ukrán szélső kotorta a kapuba a labdát, ám a zászló emelkedett. Bíztunk még abban, hogy a VAR megváltoztatja a pályán hozott döntést, ám ez nem következett be. Apával vissza is néztük a telefonos tv-n, amely szerint a Ferencváros játékosa hatalmas lesen tartózkodott az első lövés pillanatában. 
Sajnos többet már nem tudott tenni a csapat, így a fagyos decemberi időben a Felcsút egy pontot elrabolt az Üllői útról. 

Sajnos ilyen játékot követően megérdemelt volt a bajnoki címvédő pontvesztése. Lassú, körülményes passzolgatás, pontatlan ívelések és lövések. Ahogy apa megjegyezte: nem csak mi fagytunk meg a lelátón, hanem a zöld-fehér játékosok is fejben. Lefagyott a processzor. Ezt a játékot könyörtelenül ki fogja használni csütörtökön az Európa Liga-meccsen a Bayer Leverkusen, amely a Greuther Fürth csapatának vágott 7 gólt a Bundesligában. Nem hiszem, hogy nekünk sok kegyelmet adnának.

Zárásként pedig egy kicsit beszélek erről az élményről, ami megadatott nekem erre a meccsre. Nem mondom, hogy teljesen rosszul éreztem magam, hiszen Apával élveztük a kiszolgálást, a korlátlan fogyasztást. Azonban folyamatosan éreztem a közegen, hogy én nem ebbe a körbe tartozom. Teljesen kívülállónak éreztem magamat. A lelátón sem mertem abban az intenzitásban szurkolni, őrjöngeni, mikor szokásos helyemen, a C-lelátón. Bár ezt is ki kellett egyszer próbálni, de az biztos, hogy ez nem az én világom. Ahogy Apával megjegyeztük: erős volt a sznobizmus, látszódott az itteni embereken, hogy egy teljesen más rétegben mozognak, hogy egy bizonyos luxusnál nem adják alább. Egyszer jó volt, esetleg, ha újabb lehetőség adódik rá, ismét elfogadnám a felajánlást, de mégis jobb a megszokott helyen szurkolni, a barátokkal, ismerősökkel. Az az én helyem, az én világom. 
Azonban ez a meccs azért is élmény marad számomra, mert bő két év után szurkoltam a lelátón ismét Apámmal együtt.