Kínosan könnyű győzelem a Fehérvár ellen

Számunkra meglepően könnyű győzelmet aratott a Ferencváros labdarúgócsapata a MOL Fehérvár ellen az OTP Bank Ligában, amellyel megerősítette pozícióját az élen, a meccselőnyben lévő Kisvárdát megelőzve. Emellett pedig kora délután megtekintettük a felcsúti "akadémisták" második csapatának NB III-as bajnokiját a BVSC-Zugló vendégeként.

Jó két hét telt el anélkül, hogy bármilyen meccsre is kilátogattam volna, így ideje volt már egy jó kis focis napot eltölteni a haverokkal. A Foci és Társai Blogot szerkesztő Roli barátommal gondolkoztunk, hogy mire lenne érdemes kilátogatni ezen a vasárnap délutánon a Fradi-meccset megelőzően. Gondolkoztunk a Vasas-Haladás NB II-es rangadón is, ám ezt azért vetettük el, mert a program végeztével azonnal a Groupama Aréna felé vettük az irányt, így nem akartunk konfrontálódni a ferencvárosi ereklyéket viselve. Végül közösen úgy döntöttünk, hogy a mindkettőnknek közeli Szőnyi úti Stadionba látogatunk ki, ahol ismét fellendült a futball-élet a BVSC-nek köszönhetően. A hamvaiból főnixként feltámadó zuglóiak jelenleg rosszabb gólkülönbségüknek köszönhetően második helyen állnak a tabellán, az azonos pontszámmal éllovas Mosonmagyaróvár mögött. Ellenfelük, a PAFC második csapata valahol az NB III Nyugati csoportjának tabelláján, középmezőnyben helyezkedik el. A papírforma alapján hazai sikert várhattunk, de a B csapatoknál sosem tudni, hogy kiket küldenek vissza az első keretből. Ezúttal esetleg a brazil Weslen Júniort lehetett visszajátszóként említeni, ám mostanában inkább a harmadosztályban szokott pályára lépni. 

A közeli helyszín és az alig 10 perces eljutás miatt, kezdésre érkeztünk Rolival a Szőnyi úti létesítményhez. A pénztárnál a kevlárba öltöztetett biztonsági őrök gyorsan ellenőrizték a védettségi igazolványunkat. A belépésnél pont összefutottunk két egykori újpesti kedvenccel, Balajcza Szabolccsal és a felcsúti klub NB I-es gárdájának másodedzőjével, Polonkai Attilával. Be is engedtek minket maguk elé, így a fradisták nem csak a pályán és a tabellán előzik meg a lilákat! :D 
A bejutás után átmentünk a fedett lelátóhoz, ahol ismét ellenőrizték a kevláros "kommandósok" a védettséginket, mintha egyszer nem lett volna elég. Pont kezdésre foglaltuk el a helyünket a sárga-kékek szektorában talpig "Fradiban". A bevonulásnál vettük észre, hogy a játékvezetői csapatnak tagja egy elég csinos hölgy is, aki a mi lelátónk felőli oldalon igyekezte támogatni a sípmester tevékenységét.
Az első félidőben egyenrangú párharc zajlott a középpályán, csupán egymás hibáiból éltek a csapatok. Azonban a kapuk mintha taszították volna a labdát, alig volt kaput eltaláló lövés.

Ám a két hálóőr, Kiss Ágoston és Kovács Benedek pedig tettek volna róla, hogy születhessen találat, sokszor olyan rosszul passzoltak csapattársaikhoz. A szünetre gól nélküli állást mutatott az uszoda elé felállított eredményjelző. A második félidőben felcsúti rohamokkal kezdődött a játék, ám gólt egy oldalsó szabadrúgást követően a BVSC ért el. A beívelést Kokenszky Norbert fejelte vissza a kapu jobb alsó sarkába. A zuglói öröm után próbálkozott a felcsúti brigád, ám a védők remekül helyt álltak, ahogy Kovács is a kapuban. A végén a sárga-kékek növelték az előnyüket, mikor Kokenszky 16 méterről laposan rúgta ki ugyanazt a sarkot, amelyet már egyszer fejjel bevett. A végén még egy elmaradt büntetőt kérhettek számon Maml Zoltán játékvezetőn, de az örömük nem lett kisebb. Begyűjtötte a 3 pontot a BVSC, amellyel tapad továbbra is az éllovas Mosonmagyaróvárra, amely fölényes, 8-1-es győzelmet aratott a Balatonfüred vendégeként. 

A meccs után azonnal az 1-es villamos megállójába iparkodtunk és elindultunk a Népliget felé, ahol megkezdődött a nap - számunkra - legfontosabb mérkőzése, a Ferencváros MOL Fehérvár elleni találkozója a Groupama Arénában. Szokásosan a fák között futott össze a #ROTTY brigád, ahol Ákos már jelezte felénk, hogy nagyon jó megérzései vannak a meccsel kapcsolatban. Ekkor féltünk egy kicsit, hiszen örök pesszimista barátunk 2019. áprilisában egy hatalmas vereséget jósolt csapatunknak, mikor 4-1-re vertük az akkor Vidi FC-nek hívott székesfehérvári gárdát. A Ligetben még megnéztük a Forma-1-es Katari Nagydíj befutóját és bosszankodtunk, hogy ismét Lewis Hamilton nyert és tapad Max Verstappenre. Közben a fanatikus realos Pityukát próbáltuk ugratni, hogy a madridi lila-fehérek már vereségre állnak a Granada vendégeként, miközben a királyi gárda meggyőzően vezetett az andalúzok ellen.

45 perccel a kezdés előtt éreztük azt, hogy elég volt a népligeti fagyoskodásból, ideje bemenni a stadionba. Ezúttal a szurkolók között osztottak ki néhány megmaradt Zöld és Fehér magazint, amelyből begyűjtöttem azokat, amelyeket az elmúlt hónapokban sajnos nem tudtam megvenni. Emellett kihelyezték az FTC elmúlt szezonban megnyert trófeáit, amelyekkel fotózkodhattak a drukkerek. Ezúttal a C2-es lelátón foglaltam el a pozíciómat, a bérletes helyemen. Itt vettem részt A Nap Szurkolója játékon, ahol meglepő dolog történt: életemben először nyertem valamit, amelynek köszönhetően a két hét múlva megrendezésre kerülő Felcsút elleni bajnokit a VIP Gold szektorból élvezhetem. Azonnal is hívtam Édesapámat, hogy tegye szabaddá magát erre az időpontra! Nagy élmény lesz számunkra ez az esemény! Annyira örömmámorba kerültem, hogy szinte lemaradt a tekintetem a Sasröptetésről. Még most is nehezen fogom fel! Végre nyertem valamit!

A SportFive egy új látványossággal készült a meccsre, egy drón hozta a kezdőkörbe a mérkőzés labdáját. Az eseményt követően felcsendült a Fradi-induló és a csapatok bevonultak a pályára, mindkét fél megszokott szerelésében. A hazai szektorokban bő 8000 fradista biztatta a IX. kerületieket, míg Székesfehérvárról közel 300 drukker érkezett Budapestre. Bár általában hangosan szurkolnak a "tévések", de ezúttal csak néha lehetett hallani őket, ám ezúttal is csak akkor, mikor teli torokból minket szidtak. A mieinkre nem mondom, hogy a legjobb formájukban szurkoltak, de azért hangosak voltak. 
A kezdés után rögtön magához ragadta a kezdeményezést a Fradi, látszott, hogy a fehérvári védők nincsenek jó formában.

A 10. percben Olekszandr Zubkov kapott a tizenhatoson belül egy remek átadást, elküldte gyufáért Stopirát, majd Rus feje fölött az ötös sarkáról a kapu felső sarkába bombázott! Gyorsan megszerezte a vezetést a zöld-fehér gárda! Ezután mintha magára húzta volna az ellenfelet Peter Stöger csapata és a kontrákra próbált építeni. Egyszer tudott meglógni a "Videoton", mikor Kodrót érték utol a hazai védők. Látszólag és a játékvezető szerint is szabályos szerelés volt, sima ütközést, amit gyakran nekünk se fújtak le. Azonban Szabics Imre szóvá tette az esetet meccs végi interjújában. Addig a Fradi Marko Marin irányításával igyekezett tűz alatt tartani Kovács Dániel kapuját, ám egy darabig sem a német válogatott támadó, sem pedig Ryan Mmaee nem tudott gólt szerezni. A vendégek Kenan Kodro könnyed próbálkozásával és ifj. Dárdai Pál szabadrúgásával igyekeztek próbára tenni Dibusz Dénest, ám a hálóőr hárította a próbálkozásokat. A 40. percben Ryan Mmaee kapott a félpályánál egy átadást, majd egyedül megindult a piros-kékek kapuja felé, kiosztott egy kötényt Stopirának, majd Rus lábai között ellőve a játékszert a hosszú alsó sarkot lőtte ki. 2-0-s előnyben a Fradi, amely még lehetett volna több is. Közben pedig a két éve nekünk nem éppen tiszteletteljesen hátat fordító ivan petryak kapta a hideget-meleget a ferencvárosi közönségtől. A szünet jól jött a vendégeknek, két gólos vezetés tudatában nyugodtan mehetett pihenni a Ferencváros. 

A második játékrészben továbbra is ferencvárosi fölény mutatkozott. A játékrész elején több helyzetet is kidolgozott a Fradi, majd Ryan Mmaee hozta kihagyhatatlan helyzetbe Myrto Uzunit, az albán támadó pedig behelyezte a kapuba a harmadik gólt. A szkipetár játékosnak ez volt az utolsó megmozdulása a meccsen, hiszen Peter Stöger behozta helyette Tokmac Nguent. Gondolom az osztrák tréner már pihenteti a Betis elleni (már tét nélküli) Európa Liga-meccsre a játékosokat. A folytatásban néha úgy éreztem, hogy a Fradi már elkényelmesedett. De azt nem értettem, hogy Zachariassen miért van kiközösítve a pályán? A norvég középpályás nem egyszer ígéretes pozícióban helyezkedett, ám alig kapott átadást a többiektől. Ám egyszer Ryan Mmaee remekül kiugratta, amely után Kovács Dániel kaszálta el, Berke Balázs pedig a büntetőpontra mutatott. Már amikor láttam, hogy a társak gólt szerettek volna rúgatni Aissa Laidounival, már akkor éreztem, hogy ez a büntető ki fog maradni, a franciaországi születésű tunéziai válogatott játékos mellé is rúgta a tizenegyest, elég csúnyán. Maradt a 3-0. A Fehérvár játékában pedig nem éreztem, hogy itt képesek lennének maguktól betalálni a ferencvárosi kapuba, hacsak a védelem nem hibázik. De most úgy éreztem, hogy Samy Mmaee és Miha Blazic formába jött, hiába volt hátul néhány eladott labda a középpályáról. Azonban a Fradi már zsinórban negyedjére hozott le bajnoki mérkőzést kapott gól nélkül, amelynek is köszönhetően 3-0-s győzelmet aratott a MOL Fehérvár ellen. A meccs végén még történt egy kisebb esemény, mikor Tokmac Nguen és Funsho Bamgboye akaszkodott össze. Bár a zöld-fehér norvég válogatott támadó keményen gyötörte nigériai ellenfelét, az elég keményen arcon ütötte a kenyai születésű srácot, amire villant a piros lap (Tokmacnak pedig a sárga). Funshót több fehérvári és ferencvárosi játékos próbálta lefogni, hogy nehogy megverje a játékvezetőt, nagyobb eltiltást kivívva magának. Az eset után harsant fel a hármas sípszó, amely után a MOL Fehérvár továbbra is nyeretlen a bajnokságban idegenbeli meccseken. 

Örültünk és értetlenkedtünk is a meccs végén. A boldogság határtalan volt, hiszen könnyedén, 3-0-ra nyertünk azon rivális ellen, amely az elmúlt években sok borsot tört az orrunk alá. Azonban furán tekintettünk az eredményre, hogy még egy ennyire, a csúcsformától távol lévő Ferencváros fölényesen le tudta győzni Magyarország papíron második legerősebb futballcsapatát. Van egy olyan érzésem, hogy Szabics Imre még nem fogja sokáig elfoglalni a székesfehérvári kispadot. Pedig véleményem szerint a fehérváriak igazoltak a legjobban nyáron, hiszen Kenan Kodro és Jevhen Makarenko is nagyon nagy fogásnak számított. Azonban azt luxusnak érzem, hogy egy olyan nemzetközileg is elismert támadót, mint Armin Hodzicsot csupán az NB III-as második csapatban szerepeltetnek. Úgy gondolom, hogy Sallói Istvánnal véget ért az a maszatolás a klub körül, amit Kovács Zoltán végzett, de nagy munka áll még a fehérváriak előtt. 
Az, hogy a IX. kerületben formába került-e a csapat, azt a következő hetek mutatják meg. Minden esetre megdöbbentő volt a különbség a két csapat között a pályán. 
Számomra pedig jön a nyeremény és remélhetőleg a Felcsút elleni bajnoki élvezete. Remélem a remek kiszolgálás mellett jó játékot és Fradi-győzelmet is fogok látni. 
Az pedig, hogy jövő héten eljutok-e Mezőkövesdre, az még a jövő zenéje. Ha lesz lehetőségem, megyek!

Fotóim a meccsekről: