Volt egyszer egy csapat: emlékezés az FFC aranynapjaira

 A régi képeimet nézegetve nosztalgikus érzelmek fogtak el engem, amikor az FTC mellett szurkolóként jelen voltunk a szurkolói csapat, vagyis az FFC meccsein, amely gárda sok élményt adott nekünk az évek során.

Emlékszem, mikor egy szurkolói focizásra hívott meg néhány ismerősöm és ott egy csapatba kerültem az egykori 7side szurkolói csoport néhány tagjával. Ekkor említette meg számomra Jáky-Szabó Gergő, hogy hamarosan megkezdi szereplését a Fradi szurkolói csapata, a Ferencvárosi FC a BLSZ IV-es bajnokságban, majd a rákövetkező hétvégén már sokad magammal ott szurkoltam a Herkules gárdájának 7-1-es legyőzésekor a már csak az emlékeinkben lévő Üllői úti Sporttelep 2-es edzőpályáján. Szinte minden mérkőzésen ott voltam ezen az őszön, és hogyan hozza az élet? A csapat pont egy Újpesten rendezett bajnokin biztosította be a bajnoki címét, hogy az utolsó fordulóban az Albert Stadionban pályára lépve vehesse át az aranyérmeket és a trófeát. 

Örökre emlékezetes marad a 2009/10-es szezon, amelyen a csapat pontvesztés nélkül gyűjtötte be a BLSZ III trófeáját, valamint olyan hangulatú meccsen léphetett pályára a Budapest Kupa döntőjében, amelyet több NB I-es csapat is csak megirigyelt volna. Sajnos egy buta kiállítás után büntetőpárbajban szurkolótársaink alulmaradtak az Újbudával szemben, de egy évre rá örök élmény maradt mikor ismét bejutott a fináléba az FFC és ezúttal Fehér Zsolt irányítása alatt győztesen hagyták el a pályát Lőrincz Marciék a Voyage SE ellen, ezzel kvalifikálták magukat a Magyar Kupa főtáblájára, ahol a megyei I. osztályú, de NB III-as színvonalú Tardos ellen egy örökre emlékezetes szétlövésben jutottak tovább, ahol kb. 1000-1500-an álltuk körbe a Goldball-pályát az FTC Pécs elleni bajnokija után. Azt az ünneplést lehetetlen elfelejteni! Sajnos a következő körben az akkor NB II-es Vác ellen egy beismerten egyoldalú bíráskodás után búcsúztak a srácok, de apait-anyait beleadtak és csupán a 87. percben kapták a mindent eldöntő gólt, a későbbiekben az élvonalbeli Ferencvárosban is pályára lépő Lovrencsics Balázs találatával. 

Miután az FFC kiharcolta a BLSZ I-es szereplést, és bár a szívünk legmélyebbjén hittünk az NB III-as szereplésben, de tudtuk, hogy ez lesz a legfelsőbb állomás. Többször harcolták ki a bennmaradást, volt olyan meccs is, amikor az élvonalbeli kedvencek is kilátogattak szurkolni azoknak, akik hétről-hétre nekik drukkolnak. Örökre emlékezetes marad a BVSC-Zugló elleni Budapest Kupa-meccs, amely igazi élvonalbeli körítést kapott a Szőnyi úti Stadionban. Hangosbemondó, bekapcsolt eredményjelző, reflektorfény, valamint a vasutasok retrómeze a raktárból, amelyben még Bognár Györgyék is pályára léptek a 90-es évekbeli rangadókon. Szép számmal jelentünk meg azon a meccsen, a hazaiak is látványosan szurkoltak, lángoltak a pirotechnikai eszközök a XIV. kerületi éjszakában. Az FFC egy hajrában, a göröngyös pályán felpattanó szabadrúgással megnyerte a mérkőzést. Erről a találkozóról még a Sport365.hu újságírójaként írtam beszámolót. 

2015-ben hatalmas hangulatú meccs után harcolták ki Katus Pistiék a BLSZ I tagságát, ám ezek után valami megtört az FFC körül. Egyre több súlyos vereség csúszott be, míg a csapat végül a BLSZ III-ig csúszott vissza. A gárda teljesen kicserélődött, egyre-kevesebb ismert arccal találkoztam a keretben, mondjuk a régi nagyok még ott voltak a kispadon Takács Ákos segítőiként. Azonban ezekre a régi időkre a mai napig örömmel tekintek vissza, mosollyal az arcomon idézem fel, hogy a Ferencvárosért őszintén, szívből küzdöttek a focipályán. Ezt pedig már senki sem fogja elvenni se tőlük a pályára lépő játékosoktól, se pedig tőlünk szurkolóktól, akik a pálya szélén éltük át ezeket a csodálatos pillanatokat!