Győzelem, önfeledt öröm nélkül

 Hiába győzött szerda este a magyar labdarúgó-válogatott világbajnoki selejtező mérkőzésen Andorra ellen, mégis olyan csalódottan mentünk haza a Puskás Arénából, mintha vereséget szenvedett volna a Nemzeti Tizenegy.

Két vereséget szenvedett el a magyar válogatott a szeptemberi válogatott fordulóban. Miután Anglia 4-0-s sikerével vitte el a három pontot Budapestről, egy kiábrándító, pocsék játékkal 1-0-ás vereséget szenvedtek Sallai Rolandék Elbasanban Albánia legjobbjai ellen. Ez a két mérkőzés sokak kedvét elvette a szerdai, Andorra elleni meccsre való kilátogatástól, mi viszont úgy döntöttünk, hogy mindenképpen ott leszünk a "Népstadion" lelátóján. Szerencsére velünk együtt közel 50000 ember döntött hasonlóan. 

A hajtós, munkával teli napot követően még hazaugrottam egy kicsit pihenni, majd gyalog indultam el az otthonomtól közel negyedórányi sétára lévő sportlétesítmény felé. Útközben még találkoztam néhány ismerőssel, majd elég gyorsan be tudtam lépni a stadionba. Mondjuk a beléptetős lány eléggé tüzetesen megnézte dokumentumaimat. Ezután jöhetett a hegymászás a harmadik emeletre, amely után majdnem kiköptem a tüdőmet is. Jól esett a büfében egy kis üdítő, bár az ára eléggé az egekben volt. Ezek után elfoglaltam a helyemet, ahová már megérkezett Marci haverom is. Örömmel néztük, hogy támadólag lép fel a válogatott. Mindketten próbáltunk tippelni a meccs kimenetelére. Azt vártuk, hogy fölényesen fog győzni a csapat. 

Ezek a vágyak majdnem be is jöttek. Rögtön nekiszögezte a Rossi-legénység a hegyi katalánokat saját kapujukhoz. Először Botka Endre lőtt kapu mellé egy oldalsó beadást követően, majd Sallai Rolandot tarolták le a büntetőterületen belül. A szlovén játékvezető egyből a mészpontra mutatott, a tizenegyest pedig Szalai Ádám váltotta gólra. A gyors vezetés össze is jött, nagy volt az öröm a lelátón. Még nagyobb volt a lelkesedés Schön Szabolcs szöglete után a 18. percben, mikor Botka Endre ezúttal már fejjel a kapuba talált! 2-0! A ferencvárosi szélsőhátvéd első gólját szerezte címeres mezben. Ezután még támadott a válogatott, ám érezhető volt, hogy az andorraiak is inkább elkezdtek durvulni, mint a tavaszi meccsen. Azonban sajnos ahogy haladt előre az idő, úgy esett vissza a mieink teljesítménye is. A kék mezesek pedig két távoli lövéssel próbálkoztak, azonban mindkettő messze elkerülte a kaput. A szünetre 2-0-s magyar előnnyel vonultak a csapatok. 

A második játékrész maga volt a rémálom. Bár Marco Rossi két helyen is cserét eszközölt, mintha csak visszább vett volna a csapat. Szoboszlai Dominik egy fokkal jobban játszott, mint vasárnap, de a támadójáték egyre gyengébb volt. A középpályán katasztrofális volt a teljesítmény, folyamatosan vakon ívelgették előre a labdát. Az RB Leipzig reménységének szabadrúgása mellett, Schön Szabolcs és Sallói Dániel helyzetét lehet feljegyezni, mint magyar lehetőséget.

A 68. percben Szalai Attila követett el kapitális hibát, amellyel előretörtek az andorraiak, a kapkodva menteni igyekvő magyar védelemről pedig tetrisz-szerűen saját kapunkba került a labda. "Ilyen röhejes öngólt kapni!" - szinte mindenki fogta a fejét körülöttünk. Szerencsére Obrenovic játékvezető asszisztense lesállást jelzett, így a gól nem került megadásra. De a VAR is vizsgálódott, végül a találat érvénytelen maradt, helyben hagyták a pályán hozott ítéletet. Ezután a védelem teljesítménye maga volt a katasztrófa. Hiába hozták le a védekező középpályás Nagy Ádámot, a helyére érkező Gazdag Dániel sem tudta emelni a színvonalat. Hátul az eset után Szalai Attila teljesen összeesett fejben, Lang Ádám és Fiola Attila mintha ott se lett volna fejben. Folyamatosan adták el a labdákat a vérszemet kapó ellenfél számára, volt, hogy Dibusz Dénesnek kellett bravúrral védenie. Aztán a 82. percben ő sem tudott segíteni. Szoboszlai Dominik követett el az oldalvonalnál egy teljesen felesleges szabálytalanságot. A szabadrúgás után Max Llovera teljesen egyedül maradt a tizenhatoson belül, ezt ő pedig köszönte szépen és a kapuba bombázott. Mindenkinek kiguvadt a szeme: Andorra visszajött a meccsbe. Innen mintha pályán sem lettek volna a mieink, teljesen benne volt a levegőben, hogy az eleinte esélytelennek kikiáltott ellenfél pontot rabol a Puskásból. Ezúttal nem az angolok térdelésének szólt a füttyszó a lelátóról. Még az utolsó pillanatokban a magyarok előtt is adódott lehetőség, egy oldalsó beadás éppen hogy elment Szalai Attila lába előtt, így több gól nem született. A megváltó hármas sípszó után elkönyvelhettük, hogy a magyar válogatott először nyert a Puskás Arénában közönség előtt. Mégis úgy éreztük, mintha vereséget szenvedtünk volna.

Nem tudom ki hogyan van vele, de én nem tudtam ünnepelni ezt a győzelmet. És nem azért mert kikaptunk Anglia és Albánia ellen. Ha van rá lehetőségem, kint vagyok a válogatott meccseken, mindig szurkolni fogok a Nemzeti Tizenegynek. De az elmúlt egy hét teljesítménye több volt, mint kiakasztó számomra, főleg az albánok és az andorraiak ellen mutatott játék miatt. Lehet mondani, hogy a mieink nem a világ legjobbjai, ezt aláírjuk. Azonban, hogy fejben ennyire ne legyenek ott profi labdarúgók egy mérkőzésen... Nem tudom elfogadni az ilyen hozzáállást. A meccs után sokak teljesítményét tudtam volna kritizálni, azonban egy játékos performansza mellett nem tudok elmenni. Lang Ádám az utóbbi években olyan teljesítményt nyújtott címeres mezben, hogy kijelentsem: SOHA NEM AKAROM MEGLÁTNI A VÁLOGATOTTBAN! A mai volt az utolsó csepp a pohárban! 

Nem tudom, hogy van-e ennél mélyebben abban a bizonyos gödörben, de októberben sokkal több kellene a mieinktől. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy Albániát üres lelátók előtt kell fogadnunk az angolok elleni meccs miatt.
Közben a három oroszlánosokat a lengyelek is kiakasztották, véleményük szerint ott is tombolt a rasszizmus. A régi nagy harcos játékosok helyett ott is picsogó kislányok lépnek már pályára? Az biztos, hogy nem fogunk szíves vendéglátást kapni a Wembley-ben az egyenlősség jegyében, reméljük ott fejben már biztosabbak lesznek fiaink! Nehéz lesz, de annyi biztos, hogy Katar még messzebbre tűnik az elmúlt egy hetet követően, a sorozat pedig 1986 óta folytatódik.