UEL: Tipikus 3,6-os mérkőzés
Az Európa Liga csoport (papíron) legerősebb ellenfelét fogadta tegnap este a Ferencváros a Groupama Arénában. Ezen indokok miatt nem voltam a legoptimistább továbbra sem a CSZKA Moszkva elleni összecsapást megelőzően. Barátaimnak is azt mondtam, "szívem szerint nyerni fogunk, de az eszem azt súgja ki fogunk kapni."
Sokkal hangosabb volt a Fradi-tábor, néhány elhalkulásnál lehetett csak hallani a Lódzból és Belgrádból megerősített moszkvaiaktól. (persze a Ferencváros tábora is kapott támogatást a Rapid Wientől, a Slask Wroclawtól és a ZTE-től) Sokkal többet irányított a Fradi, de így is azt éreztem, hogy a moszkvaiak veszélyesebbek voltak. Látszott, hogy Viktor Goncharenko egy kicsit óvatosabban küldte fel csapatát a "Grupi" gyepére. Amikor megláttam az összeállítást, hogy Alan Dzagojev most se játszhat, egy kicsit megnyugodtam, eggyel kevesebb lehetősége volt a gólszerzésre az oroszoknak. Végig a Fradi kezdeményezett, de sajnos nagyon tompának éreztem a támadósort. Tokmac mintha teljesen elkészült volna az erejével ebben a nagy menetelésben, Zubkov sem volt formában, így Boli nem nagyon tudott érvényesülni. Mindenki látta, hogy a két szélsőre rá férne a csere, de Rebrov sokáig pályán tartotta a két féket, így nagyobb helyzeteink nem voltak.
Már két órával a kezdősípszó után elindultam a Népligetbe, a rendőrségen pedig teljesen úrrá lett a pánik. Egyszerre történt az, hogy Budapestre látogatott a török elnök Erdogan és az egyik legveszélyesebb huligán-brigád tulajdonosának tartott CSZKA Moszkva. A metró nagy nehezen jutott el a Nagyvárad térre, ahol a rendőrök sorfalat álltak, hogy fradista még csak a szemközti pizzázóhoz se tudjon eljutni. (Érdekes, hogy az oroszokkal szemben nem voltak ilyen kemények, de erről később)
A Népligetben forradalmi volt a hangulat, hiszen az 1956-os szabadságharc vörös hadsereg általi leverésének 63. évfordulója után látogatott az orosz katonacsapat az Üllői útra. Már a Népligetben is zengett a "Ruszkik haza!", és csak gyűlt és gyűlt a tömeg a kocsmák környékén. A rendőrökön is látszott a feszültség, hiszen a balhé ott lógott végig a levegőben egy ilyen meccsen.
A találkozón közel sem volt teltház, talán a 21 órás kezdési időpont nem volt túlságosan csalogató egyes drukkereknek. Miután a zöld-fehér tábor egy gyönyörű élőképpel megemlékezett 1956 eseményeiről egy gyönyörű élőképpel, majd a himnusz eléneklése után az #UEL szignálra bevonultak a csapatok a pályára.
Sokkal hangosabb volt a Fradi-tábor, néhány elhalkulásnál lehetett csak hallani a Lódzból és Belgrádból megerősített moszkvaiaktól. (persze a Ferencváros tábora is kapott támogatást a Rapid Wientől, a Slask Wroclawtól és a ZTE-től) Sokkal többet irányított a Fradi, de így is azt éreztem, hogy a moszkvaiak veszélyesebbek voltak. Látszott, hogy Viktor Goncharenko egy kicsit óvatosabban küldte fel csapatát a "Grupi" gyepére. Amikor megláttam az összeállítást, hogy Alan Dzagojev most se játszhat, egy kicsit megnyugodtam, eggyel kevesebb lehetősége volt a gólszerzésre az oroszoknak. Végig a Fradi kezdeményezett, de sajnos nagyon tompának éreztem a támadósort. Tokmac mintha teljesen elkészült volna az erejével ebben a nagy menetelésben, Zubkov sem volt formában, így Boli nem nagyon tudott érvényesülni. Mindenki látta, hogy a két szélsőre rá férne a csere, de Rebrov sokáig pályán tartotta a két féket, így nagyobb helyzeteink nem voltak.
A második játékrész kezdetén a vendégszektorban kisebb pirotechnikai bemutató kezdődött, elég látványos volt az orosz szurkolók részéről. Több volt az orosz lehetőség, de pontrúgások után a Fradi is tudott veszélyeztetni. Dibuszt megint bizonytalannak éreztem, de jött néhány bravúr. A kijövetelei még továbbra is közepesek, több esetben a bizonytalansága okán alakítottak ki helyzeteket a vendégek.
A második félidőben ott volt a legnagyobb lehetőség a Ferencváros előtt, miután egy kapu előtti kavarodás után Blazic közeli próbálkozását védte Akinfejev, majd Skvarka veszélyes szabadrúgását védte furcsán, de szerencséjére a védők nemhogy tisztáztak, Botka késve érkezése miatt szabadrúgást kaptak a piros mezesek.
Mint írtam a két fék csak később jött le a pályáról. Sajnos a társak is többet várhattak a 81. percben beállt Isaeltől, mert nem nagyon mentek őt segíteni, csak távolról nézték, ahogy a brazil akár öt védővel is küzd. Szélre már korábban bejöhetett volna a jobb erőben lévő Varga Roland, így véleményem szerint ezt egy kicsit eltaktikázta Szerhij Rebrov.
A hosszabbítás nem hozott sok lehetőséget, egy szögleti kavarodásban Ilja Nababkin kapta meg második sárga lapját, így ezzel a pirosat is. A Fradi már inkább az egy pont megtartását tartotta fontosnak, így már több lehetőség nem volt, gól nélküli döntetlen lett a meccs vége.
Erre a meccsre Djatlov elvtárs biztosan 3,6-os osztályzatot adott volna. Ez az a meccs volt, amire a drukker tipikusan azt mondja: "nem jó, de nem is tragikus." A játék képét nézve meg lehettek volna a helyzeteink a bizonytalan CSZKA védelemmel szemben, de mégis egy olyan CSZKA Moszkva ellen értünk el gól nélküli döntetlent (és győztünk idegenben), amely tavaly oda-vissza verte a Real Madridot. Ezt nézve rossz szavunk nem lehet erre az eredményre.
A csoport másik meccsén az Espanyol 6-0-ra verte a Ludogoretset, így a zöld-fehérek következő ellenfelei már továbbjutóként érkeznek a Groupama Arénába. Talán ez egy kicsit könnyít a Ferencváros részére, de ebből nem szabad kiindulni. Így sem a Fradi az esélyes
Megjegyzések
Megjegyzés küldése