Szenzációs győzelem Székesfehérváron!

Nem voltam túl optimista ez előtt a nagy októberi hajtást megelőzően, hiszen eléggé gyenge formában várta a csapat a Derbit, az Európa Liga meccset és a székesfehérvári csúcsrangadót. 

Az Újpest elleni gyenge játék után természetesen erre a két mérkőzésre kiütéses vereséget tippeltem, erre aztán csütörtökön ott tomboltam a TV előtt, ahogyan a hajrában Varga Roland góljával megvertük az egykori szovjet, manapság orosz katonacsapatot, amely tavaly oda-vissza megverte a Real Madridot a Bajnokok Ligája csoportkörében. Nem csoda, hogy nem voltam optimista, de ezután jött az igazi nagy falat, a Fehérvár. Egy kemény moszkvai meccsel a lábakban érkezett a csapat a MOL Aréna Sóstóba, hogy összecsapjon az NB I jelenlegi listavezetőjével. Odaúton már azt is tárgyalgattuk, hogy egy döntetlennel is elégedettek lennénk a "Fehérvári Olaj" ellen. 

Gyorsan megérkeztünk a stadionhoz, kivételesen lett helyünk a vendég parkolóban, nem úgy, mint a legutóbbi két alkalommal. Aztán jöhetett a szokásos TCS Brigád általi motozás, amelyben, ha rá mersz kérdezni, hogy miért kell egymás után ötször is megmotozni az embert úgy, hogy az már súrolja a szexuális zaklatás fogalmát is, akkor te egy vérszomjas, kitiltani való, folyamatosan balhézó huligán-bűnöző vagy. Miután ezen is túl lettünk jött a +1 motozás és a jegyünk ellenőrzése, majd az aluljárón keresztül beléphettünk a MOL Fehérvár otthonába, vagyis a "Benzinkútra". A büfé eléggé jó árakon működött, el is fogyasztottam egy hot-dogot és egy ice-teát (kösz a meghívásért, Árpi!). Mialatt az ultrák hangosan énekelve foglalták el a vendégszektort, az ember már érezte, hogy ma valahogy más lesz, mint eddig. Ekkor ment át először az agyamon az, hogy ma itt győzhetünk. 

Elfoglaltuk a helyünket a lelátó közepén, kaptam egy zászlót is az ultráktól, majd elkezdtünk énekelni ezerrel. Nagyon jó hangulat volt a vendégszektorban. Így vonultak a csapatok a pályára. Szóltak a dalok, lengtek a zászlók, dobbantak a Fradi-szívek és a dobok. A MOL, vagyis a Vidi esélyeshez méltóan igyekezett nyomást helyezni a Ferencvárosra, az első félidőben két tizenegyes gyanús esetet véltünk felfedezni magunk előtt, de Berke sípja néma maradt szerencsénkre, majd a játékvezető elkezdte kisárgázni a Fradi teljes védelmét. A hazaiak nagyon elbízták magukat, ők is durván léptek be többször, de a lap csak Kovács István részére került elő, aki Ihnatenkóval kakaskodott, miután az ukrán látszólag törlesztett, de nem villant a piros a pesti játékos részére. Ha már manapság Berkét tartják első számú játékvezetőnek, de közel sem közelíti meg a csúcsformájában lévő Kassai Viktort. (igaz utóbbi sokszor inkább rossz indulatú, lenéző volt a játékosokkal szemben). A Fradiban Isael kivételesen jól játszott, néha nehezen tudták tartani a fehérvári védők. Majd egy általa kiharcolt szabadrúgást követően Kharatin tette mellel Sigér elé a labdát, aki a játékszert Kovácsik lábai között bombázta a kapuba. Kezdődhetett a megőrülés a vendégszektorban! Vezet a Fradi! Ekkor úgy éreztem, hogy megroggyant egy kicsit a "Videoton", de a Fradi nem lőtt újabb gólt. A hazaiak legnagyobb lehetősége az első félidőben az volt, amikor Civic közelről fejelte haza saját kapujára, de szerencsére Dibusz jó helyen volt, így nem lett belőle öngól. 

Miután a szünetben a piros-kék mezes táncoslányok elvonták a drukkerek figyelmét a meccsről, a második félidőben magára talált a MOL. Sorra dolgozták ki a helyzeteket, de Dibuszt nem tudták megtréfálni "Kiskokóék". Hiába jött be a szünetben a rossz formában játszó Futács helyett Armin Hodzic, gólt mégis a Fradi szerzett. A szintén frissen beállt Oleksandr Zubkov harcolt ki bedobást, amely után Isael sarokkal tálalt Sigér elé, aki a labdát Rus lábán megpattanva bombázta a fehérvári kapuban. Ordított a Fradi-tábor örömében, zúgott a dal! Ekkor megint összeroppant a "Vidi", mert Zubkov és Varga előtt is adódott lehetőség, de nem ment be a harmadik. Addig Dibusz továbbra is tartotta a csapatot. Amilyen gyenge formát mutatott az elmúlt meccseken, annyira magára talált Moszkvában és ennek a fehérváriak is kárukat látták. Mindennel próbálkoztak, de Dénes ihletett formában védett! A 85. percben a pár perccel az eset előtt beállt Funsho ütközte le Dvalit a szabálytalanság határait súrolva, így Milanov senkitől sem zavartatva be tudta venni a ferencvárosi kaput, izgalmassá téve a végét. De ez nem a koronázó város csapatának napja volt, az 5 perces hosszabbítás során sem Rus, sem Petriak nem tudta bevenni a fradista kaput. Utóbbi után felharsant Berke játékvezető sípjából háromszor egymás után a jel, hogy vége a meccsnek, a Ferencváros az ősz legnehezebb hetét 100%-osan zárta. 

A szeptemberi mutatványok után ezt nem hittük. Egy héten belül elvérzett a Fradi ellen az Újpest, a CSZKA Moszkva és a MOL Fehérvár is. Tombolt a teljes vendégszektor, nagy volt az ünnep. Amennyire szidtam a csapatot bő egy hete a Derbi után, annyira kell dicsérnem őket. Nem azt mondom, hogy a játék tökéletes volt, de odatették magukat. És pont ez elég volt arra, hogy be legyen húzva a 3 pont. A belső védelemben Blazic és Dvali magára talált, a középpályán Sigér élete meccsét játszotta, Isael szerintem Fradi-mezben az egyik legjobb teljesítményét nyújtotta és Ihnatenko sem volt sz@r. Botka pedig szerintem Kispesten se nyújtott még ilyen jó teljesítményt, mint az utóbbi meccseken. Lovrencsicsnek fel kell kötnie azt a ruhadarabot, ha kezdeni szeretne! De ne bízzuk el magunkat. Ezen a héten jön a BKV Előre elleni kupameccs, majd egy piszok nehéz, Tábor nélküli bajnoki a jó formában szereplő Mezőkövesd ellen. Nem szabad őket lenézni! De ha a moszkvai és a fehérvári meccsen látott hozzáállásban lépnek pályára a zöld-fehér legények, akkor nem lehet gond!