Sikeres BL-főpróba Szabolcsban

A múlt heti válogatott sikerek után visszazökkenhettünk a klubfutball világába és alig két nappal a szerdai moszkvai NL-döntetlen után kedvenc csapatomnak Kisvárdán volt jelenése. A hét elején még nem úgy nézett ki, hogy megyünk, a hétköznapi időpont miatt, azonban szabaddá tudta tenni magát a brigád és késő délután már faltuk a kilométereket a tetemes forgalmú M3-as autópályán Szabolcs megye felé. 

Elsődlegesen nem vártunk túl sokat a csapattól ezen a meccsen, főképp a keddi, Barcelona elleni Bajnokok Ligája-találkozóra készülvén, emellett a sok válogatott játékos hiányában. Várakozásunk szerint eléggé tartalékosan állt volna fel Szerhij Rebrov alakulata, azonban végül többen is vállalták a játékot azok közül, akik kedden-szerdán még hazájukat szolgálták. Így számíthattunk többek között Kharatin és Dibusz játékára is. Védelemben pedig ahogyan előzetesen is vártam a Frimpong, Kovacevic kettőssel igyekeztünk falat emelni a várdai támadó alakulatnak, amely a válogatott-szünetet megelőzően formában voltak. (többek között a Mezőkövesd elleni sikerrel) 

Közel 3 órás autóút után estünk be a Várkertbe, ahol már javában zajlott a bemelegítés. Szépen megtelt a létesítmény, a hazai szektorokban is zöldeltek a Fradi-sálak. Ahol mi voltunk, az A5-ös szektorban, többen szorítottak a Ferencváros sikeréért, mint a piros-fehérekért. Eddig akárhányszor Kisvárdára látogatott az FTC, mindig megszenvedett a sikerért. Nem volt könnyű feltörni a várdai ellenállást, azonban most mintha egy kicsit jobb lett volna a Fradi játéka, mint az eddigi szabolcsi kirándulások során. Végig irányították a zöld-fehérek a játékot, ám mindig túl akarták játszani, mindig egy nem kívánt utolsó passzt elengedtek Tokmacék, pedig volt, hogy egy szituáción belül három lövőhelyzet is volt, de inkább továbbpasszolták a játékszert. A kisvárdaiak teljesen betömörültek a tizenhatosukra, így nehezen lehetett a belső embereket megjátszani. Az első 20 perc végén a hazaiak is eljutottak Dibusz kapujáig, ám egy veszélyesebb lövésen kívül nem sokat tudtak felmutatni. Ám mikor eljutottak a Fradi tizenhatosához, igyekeztek letámadni a zöld-fekete mezes hátsó alakzatot, amivel kisebb riadalmat okoztak a pestiek számára, volt, hogy Dibusz előreívelését is blokkolni tudták a támadók. Szerencsére gól nem született ebből, de a Camp Nou-ban egy ilyen helyzetben még rosszul jöhetnek ki a srácok! Bár távolról nem láttam tisztán és nem mondhatom, hogy elfogulatlan vagyok, de egy hátsó letámadás során Kovacevic és Viana harcolt a labdáért. Míg a bosnyák védő elrúgta a játékszert, addig a brazil támadó összeesett a tizenhatoson belül. Berke Balázs játékvezető, aki közel volt az esethez, határozottan jelezte, hogy nem volt szabálytalan. Ahol én ültem onnan se tűnt annak, bár a hazai közönség erősen reklamálta a tizenegyest. Pár perccel később szintén e két játékos kakaskodott, mikor egy felívelt labdáért ugrottak fel mindketten Viana jól láthatóan arcon könyökölte Kovacevicset. A spori úgy érezte, hogy nem jár ezért piros lap, persze a történelemben már láttuk sokszor az ellenkezőjét. Viana megúszta sárgával. Az első játékrészben Marcel Heister felfutásai voltak ígéretesek, ám a remekül záró várdai védelem nem engedte szóhoz jutni a Ferencváros nemzetközi szinten az ősz folyamán brillírozó támadóit. Félidőben gól nélküli döntetlent állt az eredményjelzőn. 

A második félidőben egy kicsit kijjebb nyílt a Kisvárda, ám továbbra is a Fradi irányította a játékot. Néhány ellentámadásból veszélyeztettek a piros mezesek, ám Dibusz Dénes állta a sarat. Nagy változást a cserék hoztak. Heister megkapta a pihenőjét a BL-meccs előtt és a sérülésből visszatérő Eldar Civic állt a helyére. A bosnyák szélső hátvéd pedig rögtön megrázta magát és egy kényszerítőzést követően középre ívelt, a hosszú saroknál érkező Isael pedig felvágta a felsőbe a játékszert, a Ferencváros megszerezte a vezetést. Magára talált volna a szezon elején csak árnyékát mutató brazil középpályás? Minden esetre nem volt rossz ezen az estén. Addig a ferencvárosi drukkerek énekeltek örömükben, a Kisvárda pedig a gól utáni fradista mámort kihasználva megpróbált egyenlíteni. Egy szöglet után közelről fejelhetett a hazai játékos Dibusz kapujára, és a még hét közepén Moszkvában kapott gól nélkül meccset lehozó válogatott hálóőr nagy bravúrral védett. A hajrára beállt a szlovák válogatottban szerdán gólt is lövő Róbert Mak az FTC-be, aki egy kis életet vitt a szélre a már elfáradó Tokmac helyett. Még a hajrában Skvarka szerzett egy labdát a félpályánál, ám a szlovák középpályás passzával kilépő Baturina lesen kapta a játékszert, így hiába adta vissza Skvarkának és az passzolta az üres kapuba, a gólt nem adták meg. Ám a 90. percben Mak szélső elfutása után beadott középre, ahol a Baturinát megelőző Roman Karasiuk becsúszása nem tudta megmenteni a góltól a csapatát, az ukrán védő saját kapujába rúgta a játékszert, így a végén 2-0-ra nyert a Fradi. Bár a hazai csapat kikapott, sokan ünnepelték a Ferencvárost a Várkerti Stadion lelátóján, rengeteg fradista váltott jegyet a hazai oldalra, köztük mi is. Sokkal jobb egy ilyen győzelem után nekivágni a 280 kilométernyi hazaútnak!

 Ahogy sétáltunk a parkoló felé, láttuk, hogy a stadion mögé parkoló Fradi-ajándékboltot a piros sálas szurkolók is megrohamozták, hogy ferencvárosi ereklyéket vásároljanak. Mi pedig elindultunk hazafelé, és azon gondolkoztunk, hogy mit várhatunk csapatunktól Barcelonában? Bár eléggé pesszimista vagyok, de ugyanazt tudom mondani, mint Novák Dezső 1995. szeptemberében a zürichi meccs előtt: "Jó, ha nem kapunk ki 6-0-ra!"... Nem vagyok túlságosan optimista ezen meccs előtt, az is szép, hogy itt vagyunk! Igaz, jó lenne, ha én is úgy járnék, mint a Fradi legendája a pesszimizmus után, hogy a csapat 3-0-s győzelmet arat, de addig is ideje felébrednem ilyen gondolatok után! 

Egy dolog még nem maradhat ki a tegnapi nap elmeséléséből. Megálltunk egy pihenőhelyen, ahol a mérkőzés játékvezetői is megpihentek a hosszú út során. Az az ijedtség, ami kiült Andó-Szabó Sándor arcára, mikor először meglátta, hogy a kocsiból Fradi-mezes egyének szálltak ki... 🤣🤣🤣 De jól láthatóan nem akartak szóba elegyedni a kritikus drukkerekkel. Majd a szokásos módon kommunikálunk velük, csak az egy kis csuklást fog hozni édesanyjukra! 🙂 Minden esetre egyben hazaértünk Budapestre, még úgy is, hogy a hirtelen betört hidegben a havas eső áztatta M3-as egy kicsit korcsolyapályává változott át. Folytatás kedden Barcelonában!