Pofára esés az Atomvárosban

Mióta végre beindult a futball-szezon a járvány közepette, nem gondoltam volna, hogy idegenbe is el fogok utazni. Aztán Árpi barátomék hívtak, hogy menjünk Paksra. Bár vaciláltam rajta egy kicsit, de végül beadtam a derekamat. Bő három hónap után a brigád ismét összeállt és elindultunk szerda este Tolna megyébe, ahol csapatunk akár növelhette is volna előnyét a tabella élén a Fehérvár előző napi botlásának köszönhetően. 

 Nem sok szurkoló vette az irányt az Atomváros felé, miután a korlátozásoknak köszönhetően, csupán csak kevesen mehetnek be a stadionok vendégszektorába. Így is voltak ismerős arcok a beléptetésnél, a parkolóban pedig nem a megszokott tömeg helyezte el a kocsiját, a stadion felé való átvágó ösvényt pedig belepte a kukorica, így a főúton gyalogolva kellett megközelítenünk a létesítményt. Viszonylag gyorsan bejutottunk a szokásoshoz képest, majd kiakadtunk a büfé gyér választékán. 

A megszokott kaja-kocsi sem parkolt a vendégszektor területén. Kisebb csoportunk énekelte is: "miért nincsen hot-dog?! Paksiak, miért nincsen hot-dog?!" A vasárnapi meccs után bizakodóak voltunk, de nem azt kaptuk, amit vártunk. A Fradi sokkal gyengébben játszott. Addig a paksi tábor olyan dalokat kezdett énekelni, amelyeket többek között mi tőlünk is loptak. De amikor a kispestiek által énekelt, többek között "Fradit szidó" sorokat kezdték dalba foglalni, akkor elkezdtem furán nézni. 😮 Főleg a paksiaktól nem néztem volna ezt ki. De úgy láttam nem csak engem akasztott ki. Nagyot csalódtam az atomvárosi mókusőrsben. Eddig viszonylag szimpatikusak voltak. 

A pályán pedig a csapat a sokszor megszokott tötyögést mutatta. Hátul passzolgatás, a helyzeteket mindig utolsó utáni passzig játszani, kapura alig lőni. Hihetetlen gyenge volt, addig a paksiak vezettek néhány veszélyesebb támadást. A második félidőben egy kicsit élénkebb lett a Fradi. Szerencsére az 55. percben egy szöglet után a ferencvárosi nevelésű kapus, Rácz Gergő Blazic elé ütötte a labdát, a szlovén védő pedig köszönte a lehetőséget és a hálóba passzolt. Azt gondoltuk volna, hogy ettől jobban fog játszani a csapat, de Boliék mintha formán kívül játszottak volna. Isael nem játszott jól, sokszor Tokmac is túljátszotta a játékot. Majd jöttek a cserék. Először a tompán produkáló Lovrencsics helyett jött Botka és Sigér helyett a Diósgyőr ellen régi fényét mutató Somalia. Majd mintha emberhátrányba kerültünk volna, mert Boli helyett bejött a fehérorosz árnyék, Sihnevich, akivel már eggyel kevesebben voltunk. Azonban a csapat valahogy támadott még és egy szöglet után Kharatyn behelyezte a második gólt. 2-0-ra mentünk, már éreztük a győzelem ízét a szánkban. Ezek után, hogy még kevesebben legyünk a pályán, beállt Vécsei Bálint is. Ha ez még nem volt elég, az öt csere kihasználása után Somalia combja sérült meg, és a brazil játékos nem tudta folytatni a játékot. Ténylegesen emberhátrányba kerültünk és volt fent két olyan játékos, akikkel csak többen voltunk a pályán. Ha ez nem lett volna elég, jött a 6 perc hosszabbítás. Nem szeretnék bírózni, de jött egy olyan szituáció, amit videón való visszanézés után sem értek. Egy paksi szöglet után Windecker tisztán láthatóan kézzel vette át a labdát, majd Bognár Tamás a büntetőpontra mutatott, jelezve a kezezést. Igaz, hogy utána a paksi támadó elesett Sihnevich szorítása mellett, de az már sípszó után volt. A játékvezető pedig mutatta is, hogy a kezezés miatt fújta be a paksi büntetőt. Windecker pedig köszönte az ajándékot és gólra váltotta a helyzetet. 1-2. De még volt a meccsből. 10 emberrel védekezett a Fradi. Egyesek már Rebrovot éltették, utána felszólalt a vendégszektor másik oldaláról a "Bajnokcsapat, bajnokcsapat!"-rigmus, ezek után a 96. percben jött a hidegzuhany. Már úgy nézett ki, hogy Heister fel tud szabadítani, azonban lerántották a szöglet zászló előtt. A játékvezetői síp néma maradt, az asszisztensek nem jeleztek, a paksi játékos pedig senkitől se zavartatva betört a tizenhatoson belülre, ahol a középre ívelés után Sajbán a szinte fejben pályán se lévő Vécseit megelőzve perdített a hálóba. Hihetetlen. 2-2. A gól után a játékvezető azonnal véget vetett a meccsnek. 

Csak fortyogtunk a dühtől. Ami pedig idegesítőbb volt, hogy a lefújás után a csapat egyből az öltözőbe vonult, meg se tisztelve minket, akik szerda késő estére leutaztunk vidékre. Pakson pedig ünnepeltek. A mieink szinte le is zárhatták volna a bajnokságot, Rebrov pedig szokásosan az MLSZ-t okolta a pontvesztésért... (no komment... 😕 ) Egy olyan indokot talált, amely ebben a helyzetben minden klubot érint... Kihasználatlanul hagytuk a Fehérvár botlását, de így is 5 fordulóval a befejezés előtt 9 pont előnyünk van. Csak két mérkőzést kéne megnyerni és zsebben lenne a klub történetének 31. magyar bajnoki címe. De ilyen játékkal... Ez több volt, mint gyenge. Dekoncentrált, szinte már-már lélektelen játék. Ennyire biztosak voltunk a Paks elleni sikerben? Egy-két játékos megérdemelné a pofont! De most már kár nyavalyogni. Továbbra is megvan a 9 pont előnyünk és innen már csak a mieink veszíthetik el a bajnokságot! De ilyen teljesítménnyel csak a Fehérvár malmára hajtjuk a vizet. Hétvégén mindenképpen nyerni kell!