Örökké emlékezetes győzelem Debrecenben

Debrecen nem éppen az a város, ahol a Ferencváros legnagyobb sikereit elérte, amelyet korábban a Loki drukkerei még dalba is foglaltak. Ilyen előjelekkel és az elmúlt hetek hullámzó teljesítménye után nem tudtam mire számítsak, hogy mikor jönnek megint a hibák, mikor húzzuk megint úgy magunkra a vendéglátókat, mint a tavaszi mérkőzésen. De amit kaptam az elképesztő volt! 

Igazi brigádtúrával vágtunk neki a Hajdúságnak, hiszen a meccset megelőzően csobbantunk egy jót Hajdúszoboszlón, majd még ott elfogyasztottunk egy kiadós és nagyon, de nagyon finom ebédet a Kemencés Csárdában, ezek után közel 15 perccel a kezdő sípszó előtt estünk be a Nagyerdőbe. 

A Fradi kezdőjében csak egy nagyobb változás volt (az edző szerint sérülés miatt) Gróf Dávid kezdett a Fradi kapujában Dibusz Dénes helyett. Az első 10 percben teljesen az FTC irányította a játékot, majd a végén egy debreceni védő beragadása után Varga került helyzetbe és bombázta a labdát Nagy Sándor kapujába. A kárpátaljai hálóőr hozzá sem tudott volna "szagolni" a lövéshez, Varga Roland pedig a szurkolókkal együtt ünnepelte újabb találatát. Innen a DVSC felgyorsította a tempót és Gróf megmutatta Rebrov mesternek, hogy ő is válogatott formában van, akár csak Dibusz. Nagyobbnál nagyobb védéseket mutatott be a Kispestről visszatérő kapus, egy időre leállítva a "pados vicceket és mémeket". Miután a debreceni helyzetek kimaradtak, a Ferencváros újabb gólt szerzett, Varga kapott egy kiugratást a Loki tizenhatosán belül, de kisodródott, így beadta középre, Tokmacnak pedig csak az üres kapuba kellett bólintania. 2-0-s előnnyel vonultunk szünetre. Amely során a piros-fehér drukkerek számára játékot rendeztek, amely során egyikőjüknek sem jutott eszébe, hogy ne belsővel, hanem teli erővel, spiccel vágják a kapu felé a labdát a félpályáról, hogy a golyó csak a gólvonal mögött essen a földre. (a felcsúti Hegedűs János tarthatna nekik gyorstalpalót - ahogy a Fradi-táborban mondták többen). Így nem nyert senki se 100.000 Forintot, de egy puszit kaptak a "Loki-szépétől". 

A második játékrészre beállt a Fraditól a Vasutasokhoz igazolt Kundrák Norbert és az újbóli ezen periódusban tapasztalható rövidzárlatot kihasználta és szépített. A védelem nem volt a helyzet magaslatán, Gróf nem tehetett a góltól. Ekkor felrémlettek bennem a korábbi debreceni meccsek, amikor mindenhonnan visszajött a Loki, de ezen az estén nem lobogott a piros-fehér zászló! Miután Nagy Sándor egy kifutás után megsérült, a frissen beállt Tomas Kosicky gyorsan felavatásra került Isael fejese után. A 72. percben pedig Bőle ívelt a szlovák portás fölött a kapuba, már 4-1. Itt már elhittük, hogy ez megvan, de az újabb Kosicky-hiba után, miután Tokmac lövését Varga elé ütötte, kijött belőlem az elmúlt évek összes keserűsége, amit a DVSC és annak szurkolói okoztak számomra. 5-1-re vezettünk annak a csapatnak az otthonában, ahol az utóbbi évtizedekben nem sok babér termet a fővárosi zöld-fehéreknek. A kiütés mellé bemutatkozott NB I-es meccsen is a 16 éves Csontos Dominik, aki a pályán ünnepelhette már Tokmac 2., a csapat 6. gólját. "Te, jó ég! 6-1-re vezetünk Debrecenben a DVSC ellen!" Nem az, hogy eufória volt mindenkin, de mindannyian le is döbbentünk. Ott vezettünk 6-1-re azon csapat ellen, ahol mi kaptunk ki 6-1-re és 5-0-ra. Amikor 4-1-re szenvedtünk vereséget, azt a meccset én is a helyszínen éltem át. Ott voltam akkor is, amikor a debrecenieket jó kisfiúként akarták feltűntetni és akkor is az átlag fradisták kaptak, amikor ők támadtak be minket. Átéltem ezeket és azóta akkora ellenérzésem van a Loki ellen, mint az Újpest irányába. Így ez a 6-1-es győzelem ellenük egy kisebb elégtétel is volt számomra! 

Kaptam a sorstól egy kisebb viszonzást azért, amikor a vasútállomásnál a boltban betámadtak minket, amikor egy autópályás összecsapás miatt, amiben nem vettem részt, de engem is előállítottak. (olyanokat is bevittek akkor a rendőrök, akik ott se voltak), a sok vereség, a mutogatások. Ma végre győztes oldalon voltam és nem akármilyen sikerrel! Ezt még a mai napig mindig nehezen hiszem el! Ez nem csak egy sima győzelem volt! 6-1-re nyertünk Debrecenben! Ettől függetlenül még néha így is téptem a maradék hajamat, a védelem megint hajmeresztően passzolgatott hátul, de szerencsére nem történt baj, pedig a végén már négy támadó játékossal volt pályán a hazai gárda. Bármilyen is volt a játék, bármennyire is izgultam sokszor, de a 6-1, az 6-1. Ezzel a meccsel véget ért a nagy őszi erőltetett menet, amelyet veretlenül, hozott le a Fradi! Olyan meccseket behúzva, amelyekben álmunkban sem reménykedtünk. Akármilyen is volt a Derbin a játék, mégis 1-0-ra nyert a gárda az Újpest ellen, aztán pedig a CSZKA és a Videoton (khm. MOL Fehérvár) elleni győzelemre álmunkban sem számítottunk. Szerencsére a Mezőkövesd elleni botlás nem okozott sok kárt, ez pedig méltó befejezése volt ennem a nagy harcnak. Szerencsére most egy kicsit pihenhet a csapat, majd újult erővel vághat neki az év utolsó etapjának, amely még kecsegtethet akár egy Európa Liga-továbbjutással is. (szurkolóként merjünk álmodni!) Bárhogyan is alakuljon, amióta meccsre járok ez volt a legsikeresebb időszak számomra a lelátón! Sok öröm, sok siker, remek hangulat! Csak így tovább!