Magyar Kupa-döntő: A fanatikus Kispest legyőzte a halvány Mezőkövesdet

Már bő két és fél hónap telt el azóta, hogy Nagy Gergő beütötte a járvány előtti utolsó gólt azon a Ferencváros-Újpest jégkorong-mérkőzésen, amikor ott tomboltam a Pesterzsébeti Jégcsarnok falelátóján. Két és fél hosszú hónap, amely alatt csak a nosztalgia maradt. De az ínség véget ért! 

A múlt csütörtöki kormányrendelet szerint ismét látogathatóak voltak a magyarországi sportesemények, így közel 10 ezer néző a helyszínen élte át a Magyar Kupa döntőjét a Puskás Arénában. Bár sem a Honvéd, sem a Mezőkövesd felé nem húzok, egy jó meccs reményében engedtem néhány barátom invitálásának, hogy kilátogassak velük a fináléra. Rég nem látott tömeg vonult a nemzeti stadion felé, végre hangulatra is lehetőség volt. Barátaim a Honvéd-keménymag közé vettek jegyet, így egy kicsit furcsán éreztem ott magamat Ferencváros-szimpatizánsként, de a hosszú böjt véget ért. Ott voltam a lelátón. 

A kapu mögötti szektor szélére ültünk, hogy ne tűnjünk ki nagyon a tömegben. Bár az előírások szerint 1,5 méter távolságot kellett volna tartani egymás között, ám látszott, hogy a baráti társaságokat nem érdekelte, sokan együtt szurkolták végig a meccset, de a másik társaságtól meg volt az előírt hossz. A kispesti tábor is összeállt, ahogy szemközt a kövesdiek is, akik bár csekély létszámmal jelentek meg, de igyekeztek szurkolni, párszor a hangjukat is hallatták. Bár múlt héten megtekintettem az osztrák kupadöntőt, de a felvezetés egy kicsit jobban hasonlított az átlagos focimeccshez. Igaz, a csapatok külön vonultak ki, de kellő távolságra egymás mellett, de felálltak a himnuszhoz, nem pedig 4-3-3-as felállásban, mint a sógoroknál. Ezek után pedig közösen emlékeztek meg a jelenlévők a holnapi napra, a trianoni szégyen 100. évfordulójára. Zengett is a "Vesszen Trianon!"-rigmus. 

Elsődlegesen azt vártam a meccstől, hogy a Mezőkövesd támadóbban lép fel, míg kispesti oldalon a jól megszokott buszparkoltatás következik. Nem így volt. Mindkét csapat támadni akart, ám a sárga-kékek jól láthatóan tompábbak voltak, mint a megszokott. Így is volt néhány helyzetük. Bognár Tamás játékvezető pedig szerintem sok mindent továbbengedett. Már rögtön az első negyedórában, mikor Zivzivadze akadt fenn a kispesti védelmen, de a másik tizenhatosnál is éreztük azt, hogy ha lenne videóbíró, akkor azt a szituációt visszanézetnék a sporival. Amíg az első 10 perc a kispestieké volt, a következő negyedórában több veszélyes támadást vezetett Kuttor Attila alakulata, ám nem sikerült betalálniuk. A félidő közepén erősebb volt a Honvéd és egy beadást követően Kamber lövésébe Ivan Lovric tette bele a testét, és a horvát születésű hátvédről védhetetlenül csapódott a borsodi kapuba a labda. Nagy volt az öröm kispesti oldalon, ám a Mezőkövesd gyorsan csendre intette a tömeget. Pekár László közel 30-ról tekert egy szabadrúgást Tomás Tujvel kapujába, amelyet követően a szlovák nemzetiségű portás csak a saját kapujába tudta ütni a labdát. Bár a gól után sokkal aktívabb volt a Mezőkövesd, újabb gólt nem sikerült elérniük, a szünetre döntetlen állásnál vonultak. 

A második félidő egy kicsit lassabb játékot hozott, ám a lehetőségek megvoltak a csapatok előtt. Gólt mégis a Honvéd szerzett egy szöglet után, miután ide-oda pattogott a kövesdi védőkön a labda, Djordje Kamber pedig bólintott egyet és a labda Szappanos hálójában táncolt. Felrobbant a kispesti oldal. Ezután egyre jobban jött a vörös-feketék ismertebb játéka, Pisont István átállította csapatát az eredmény megőrzésére. De ezen az estén újabb gólt nem lehetett érezni a Mezőkövesd játékában. A végén a kinyíló sárga-kékeket majdnem lekontrázta a Kispest, ám George kihagyta üres kapura is. Igaz, Szappanos Péter gólhelyzetben lerántotta a Costa Rica-i támadót, aki egyensúlyát veszítette. Bognár Tamás nem érezte úgy, hogy be kellett volna fújnia a szabálytalanságot és kiállítania a borsodiak kapusát. Ezek után mindent megpróbált a Kövesd, ám gólt nem sikerült szerezniük, és örülhettek, hogy megúszták két kapott találattal, hiszen az utolsó percben egy hatalmas sprint után George lőtte ordító ziccerben kapu mellé a labdát. A kirúgás után pedig Bognár spori azonnal lefújta a mérkőzést, amely azt jelentette, hogy 2009 után ismét, összességében 8. alkalommal hódította el a Honvéd a Magyar Kupát és az új Puskás Arénában a névadó legenda egykori csapata gyűjti be az első trófeát. Hatalmas tombolás kezdődött a vörös-feketéknél, a csapatkapitány, Djordje Kamber vezette a szurkolást és a 2017-es bajnoki cím után újból trófea került a kispesti vitrinbe. 

Hétvégén pedig végre kinyílnak a Groupama Aréna kapui (számunkra bérleteseknek) és lehet menni Fradi-meccsre is tombolni. Már az hiányzott, de nagyon! Mert az az igazi!