Innen már csak a Fradi bukhatja el

6 pontos rangadóra ébredt szombat reggel Budapest IX. kerületének összes híve. Ugyanis ez a meccs több volt egy szimpla meccsnél, hiszen amennyiben győztesen hagyja el a pályát a Fradi a MOL Fehérvár ellen, olyan lélektani előnyre tehet szert, amely nagyban befolyásolhatja az OTP Bank Liga első helyéért való küzdelmet. 

Bár két mérkőzése elmaradt a Ferencvárosnak, de így is három pontos előnnyel fogadta a közismertebb nevén Videotonnak hívott csapatot. Mi is már több, mint két órával a kezdősípszót megelőzően gyülekeztünk a szokásos vendéglátóipari egységünknél, vagyis ahogy mi hívjuk "Henriknél". A szokásos itókák elfogyasztása közben küldtük az energiát jégkorongozóinknak, akik alapos verésben részesítették a fehérváriak legnagyobb riválisát, a Dunaújvárost. Az Acélbikák a hétközi sikerük után alapos verést kaptak Pesterzsébeten, 11-4-es pofonnal kulloghattak haza a kohóba. 

Eközben másik öröm is ért minket, hiszen zalaegerszegi barátaink "megcsapták" az Újpestet és kapaszkodnak az NB I tabelláján a bentmaradás felé, hiszen a Paks 2-0-ra kikapott Diósgyőrben. Egész nap hatalmas pörgésben voltam, a törzshelyen megállás nélkül daloltunk, nem tudom mikor volt hasonló érzésem. Nem tudtam elképzelni, hogy ezen a napon vesztesen hagyja el a csapatom a pályát. Szűk egy órával a kezdés előtt éreztük úgy, hogy ideje bemenni a stadionba és elfoglalni a helyünket a lelátón. 

15 200 néző gyűlt össze a Groupama Arénában, Székesfehérvárról is érkezett közel 600 szurkoló. Mondjuk ott ahol én ültem, csak néha-néha hallottam a hangjukat, ugyanis a mi táborunk is nagyot szurkolt. Sok "szeretettel" köszöntöttük egykori ukrán zsoldosunkat, aki nyáron nekünk hátat fordítva a koronázó fővárosba tette át székhelyét. Ilyen gyűlöletet a legjobban utált Újpest-játékos sem kapott az utóbbi időkben a Fradi-tábortól, mint ivan petryak. Sajnos a lelkem mélyén tartottam ettől a meccstől, mert azt tudjuk, hogy a Fehérvár elég jó erőkből áll és jobban összeszoktak az elmúlt évek során, mint a játékoskeretét szinte szezononként cserélő Fradi. Sok jelét nem láttuk ennek. A Ferencváros dominált a mérkőzésen, több veszélyes támadása volt, de az NB I egyik legjobb védője Visar Musliu igyekezett legjobb tudása szerint semlegesíteni Franck Bolit. Sajnos az első félidőben eléggé kapkodónak éreztem a zöld-fehérek játékát. Nagyon sok volt a pontatlanság, amiből profitálhattak volna a fradista közösségi oldalakon "benzinkutasoknak" csúfolt gárda, ám ők sem tudtak mit kezdeni. Miha Blazic és Otigba Kenneth totálisan semlegesítette a góllövőlista éllovasát Armin Hodzicsot és a Fradi ellen szokásosan agresszívan pattogó Kovács Istvánt. Egyszer-kétszer meg tudtak indulni a szélen a meccs alatt végig hangosan fütyült "áruló" révén, de helyzetig nem nagyon jutottak el. A másik oldalon Boli kapufája és Isael középre tartó szabadrúgásán kívül a szélen igen csak élő Eldar Civic vezetett veszélyes támadásokat és a tavasszal igen csak halovány Tokmac is próbálkozott. A félidő végén jutott el sarokrúgásig a Vidi, és ekkor ivan petryak nem úszta meg, hogy a Ferencváros dühös drukkerei elé tolja a képét. Vágta is a pofákat, amire a fradisták megkínálták sörrel az ukránt. Nem is merte elvégezni a szögletet. Innentől érződött, hogy a zsoldos kizökkent, már nem tudta ignorálni a felé áradó gyűlöletet, egyre több hibával játszott. 

 A második félidő álom szerűen kezdődött. Isael adott remek labdát a tizenhatoson belülre betörő Tokmacnak, aki középre passzolt, amelybe az egyik védő beleérése után pont tökéletes volt Zubkovnak és "Sanyi" a rövidre átigyekvő Kovácsik mellett a hálóba passzolt. Nem elég, hogy vezettünk, a gólnál az a Juhász Roland hibázott, aki az elmúlt években nem egyszer alattomos módon játszott ellenünk. Többen azt mondták: ez most a Kharma volt. Vezetett a Fradi.

Mintha ezután megzavarodtak volna a fehérváriak. Sorra jöttek a helyzetek, amelyekre nagyon ügyesen értek oda a piros-kék védők, így kihasználatlanul maradtak. Emellett támadásban érződött, hogy nagyon utaztak Otigbára, hogy állítsák ki, de ez a tervezetük az elkeseredett próbálkozásokkal nem jöttek be. A 60. perc környékén jött 5 perc, amikor azt éreztem, hogy a Fehérvár átvette a kezdeményezést és dominál, miután a télen visszaigazoló Nikolics Nemanja is beállt. De gyorsan túl lettünk ezen, hiszen egy kontra után ismét összezavarodtak a vendégek, Nikolics pedig még nincs formában. Valamiért olyan érzésem volt, mint a 2015-ös kupadöntőben, mikor 4-0-ra nyert a Fradi. A Vidi nem találta önmagát, a Ferencváros pedig sorra vezette a kontrákat... sikertelenül. A 86. percben a frissen beálló Varga Roland kapott egy labdát, Elek Ákos sárga lappal a birtokában végig rángatta őt, majd a zöld-fehér játékos a tizenhatoson belül földre kerül. A szabálytalanság ténye vitathatatlan, de ilyenkor szokták mondani, hogy ha kívül kezdődik, akkor ott történt, de Berke (azért valljuk be jogosan) a büntetőpontra mutatott, hiszen a szabálytalanságot ugyanúgy folytatta a védekező játékos, mint kint. A büntető mellé villant a második sárga, így Elek idő előtt mehetett zuhanyozni. A labda mögé az idén már kettő büntetőt elrontó Isael állt, aki bár a Kisvárda ellen sikerrel járt, de ezúttal ismét kihagyta a tizenegyest. Pedig ezzel minden eldőlt volna. Így még volt miért izgulni, de az ezen a napon nem túl sikeres fehérvári támadósor gól nélkül maradt, hiába volt Nikolic mellett a pályán a végére Futács és Milanov is. A végén még Dibuszt megrúgták, amitől elkezdett ömleni a vér a fejéből. Szinte mindenki a kapusért aggódott, így nem figyeltünk arra, hogy felhangzott a hármas sípszó. 1-0-ra nyertünk a bajnoki rivális ellen! Még nem tudom mit mondjak erre a sikerre, hiszen még nincsen vége a bajnokságnak. Bár van két elmaradt meccsünk, de ott még nincsen meg a három pont, ugyanúgy játsszunk még egy teljes kört. Jövő héten pedig a szintén dobogós Mezőkövesd otthonába utazunk el. Az is egy nagyon nehéz összecsapásnak ígérkezik Kuttor Attiláék ellen, akik Debrecenből hoztak el három pontot 3-1-es győzelmükkel. A sorsunk a mi kezünkben van, innen már csak mi veszíthetjük el a bajnokságot, nem pedig az ellenfelek nyerik meg. Olyan lélektani előnybe kerültünk, amelyet ki kell használni és 1996 után ismét duplázhat a csapat! Ennek a bajnokságnak még koránt sincs vége!