Felavattuk a Puskás Arénát!

Ünnepélyes keretek között adták át az új, Puskás Arénát, amelyen a magyar válogatott Uruguay legjobbjait fogadta.

Emlékszem, 2014. június 7-én ott voltam barátaimmal a Puskás Ferenc Stadion utolsó válogatott meccsén és július 24-én az utolsó hivatalos meccsén is. Hiszen nem a Magyarország-Kazahsztán meccs volt a régi Népstadion zárómeccse, hanem egy rangjához méltatlan, játékban, nézőszámban és hangulatban is gyenge és már-már feszült légkörű Ferencváros-Rijeka EL-selejtezővel zárt be a Nemzeti Stadion. Még ősszel egy-két edzést még tartott a létesítményben a magyar válogatott Dárdai Pál irányításával, de aztán következett a megkerülhetetlen, hiszen a stadion olyan állapotban volt, hogy a felső lelátórésze már-már életveszélyes volt. Még az is csodaszámba ment, hogy párszor kinyitották, mint pl. a Debrecen Bajnokok Ligája meccseire, vagy a Magyarország-Olaszország barátságos meccsre, de a Puskás Ferenc Stadion már nem pompázott régi fényében. 

Öt évet kellett várni a magyar drukkereknek, hogy ismét erre vegyék az irányt, mikor a válogatott pályára lép. Ez idő alatt főképp a Groupama Arénában (UEFA rendezvényeken Ferencváros Stadion néven - miért nem Albert Flórián Stadion?) rendezte meg a meccseket az MLSZ, de egyszer a debreceni Nagyerdei Stadion is otthont adott a Nemzeti Tizenegy részére egy Litvánia elleni barátságos mérkőzésen 2015. június 5-én. 

Eljött az idő, az emberek hatalmas tömegekben hömpölyögtek a Dózsa György úton, a Papp László Budapest Sportaréna előtti bódék körül pedig már egy gombostűt is alig lehetett leejteni. A Keleti pályaudvartól egészen a Hungária körútig zöld kabátos önkéntesek próbáltak segíteni a kiérkező 67 ezer szurkoló részére. A beléptetés eléggé gyorsan zajlott, de számomra nehezen sikerült megtalálnom azt a lépcsőházat, amely felvezetett a saját, 3. emeleten megtalálható szektoromig. Bár volt lift is, meg voltak üres lépcsőházak, amelyeken fent volt a kijárat tábla is, oda a biztonságiak nem engedték be az embereket, még a liftet se lehetett használni, mert egyből szóltak. Végül egy alapos hegymászás után megérkeztem a 330-as szektorhoz, ahova a jegyem szólt. 

Míg körülöttem ismeretlen baráti társaságok bolondoztak egymással, addig én egyedül ültem a szektor és a lelátó alján. Alattam már gyülekezett a nép és két uruguayi szurkolói is odatévedt és csodálkoztak, hogy a magyar tábor nem igen örült, ha oda kirakják a zászlójukat. A régi T-szektorból agresszívan űzték volna ki őket, de a magyar drukkerek lehiggadtak az évek során. A megnyitó nem volt éppen látványos. A két moderátor Berkesi Judit és Gundel Takács Gábor (Talpon maradt!!!! 😮 ) a régi legendákat invitálták a kezdőkörbe, akikkel főképp csak beszélgettek, köztük Raduly Józseffel, a legidősebb élő magyar válogatott játékossal. Közben a kivetítőn a régi Népstadion emlékeit mutatták be, mint amikor 3-0-ra vertük a brazilokat Détári, Kovács és Esterházy góljaival. Majd a stadion építésről a kormánybiztos, Fürjes Balázs mondott pár szót, ezután a Soho Party 20 év után ismét összeállt és előadta az Eb után klasszikusnak számító, a válogatott himnuszaként is ismert "Az éjjel soha nem érhet véget" c. számukat. A megnyitó fénypontja szerintem az volt, amikor dunaszerdahelyi gyerekek adták elő az Ismerős Arcok Nélküled c. szerzeményét, amelyet sokan könnyezve énekeltek a lelátón. Megindító volt, ahogy 67 ezer emberből a többség együtt énekelte. (Láttam a TV felvételt erről, az nem adja át, hogy milyen volt élőben) Majd jött a csapatok bemutatása. Az uruguayiaknál a nagyobb sztárok mind a kezdőbe kerültek, mint Diego Godín, Rodrigo Bentancur, Luis Suárez, Edinson Cavani, de a kispadon is voltak olyan ismert játékosok, mint az Arsenalos Lucas Torreira. És még így sem soroltam fel mindenkit! Nálunk látszódott, hogy félig meddig a csapat már készül a Wales elleni mindent eldöntő Eb-selejtezőre, így felforgatott összeállításban küldte pályára a meggypiros mezes legényeket Marco Rossi. Sajnos csak fotókon láttam a Carpathian Brigade Puskás Öcsis élőképét, mivel én is a látvány része voltam. Elég ütősre sikeredett. Miután pedig Gera Zolit is elbúcsúztatta a közönség, elkezdődött a mérkőzés. 

Eleinte a mieink próbálkoztak, aztán az első negyed óra vége felé megrázták magukat a híres vendégeink. Először egy oldalsó beadást csak nézett a védelem és azt, hogy a PSG sztárcsatára, Edinson Cavani megszerzi az új Puskás Aréna történetének első gólját. Ezután nem sokkal Brian Rodriguez alázta meg úgy Bese Barnabást, hogy azt még a lelátóról is fájdalmas volt nézni. Miután ezt megtette, senkitől sem zavartatva lőtt Dibusz Dénes hálójába. A Ferencváros kapusa a gólokról egyáltalán nem tehetett, de bizonyos szituációkban továbbra is látszódik, hogy nagyon kényelmetlenül érzi magát az oldalsó beadások során. Az első játékrész derekán végre talpra ugorhatott a közel 67 ezer főnyi magyar közönség, miután Varga Roland gólpasszát Szalai Ádám váltotta gólra. Ezután egy kicsit veszélyesebben játszott a válogatott, de nem a világ 4. legjobbja lett volna az ellenfél, ha ez ellen nincs ellenszere. Azonban látszódott, hogy az uruk is visszavettek a tempóból, Szoboszlai Dominik is sokszor el tudott futni a szélen, azonban a mieink nem jártak sikerrel. A félidő végén kaptunk egy szabadrúgást jó pozícióból, aminél Dzsudzsák Balázs megmutatta, hogy már nem a régi az a bizonyos balos, amitől korábban fél Európa rettegett és Cristiano Ronaldo is hiszti rohamot kapott. Félidőben 2-1-re vezetett a világbajnoki negyeddöntős gárda. 

A szünet nem sok eseménnyel telt, cserélni is csak a vendégek cseréltek, miután Luis Suárezt kímélte Oscár Tabárez a Celeste 72 éves szövetségi kapitánya. A második játékrész elején veszélyesebben kezdett Uruguay, de a magyar válogatott is vezetett néhány veszélyes támadást. A 60. perc környékén már igyekezett pihentetni Marco Rossi is, lehozta Szalai Ádámot és helyette behozta az Újpest gólvágóját, Feczesin Róbertet, aki szinte napra pontosan 8 év után lépett pályára címeres mezben. Ekkor meglátszódott, hogy Szalai mennyire fontos eleme a Gárda támadásainak. Bár tényleg nem látványos a produkciója, de innentől már alig voltak veszélyes megmozdulásaink. Feczesin sajnos beárazta a magyar NB I-et, mert a fehér mezes védők között nagyon lassúnak tűnt. Közben a lila-fehér drukkerek a lelátó alsó sarkában tiltakoztak az új címerük és a klub tulajdonosa ellen. A második félidőben már néhány szabadrúgásból veszélyeztetett Uruguay. Néha a lelátón ülve úgy éreztem, hogy Damir Skomina játékvezető velük szemben engedékenyebb. Emellett sajnos a sérüléséből visszatérő Kalmár Zsoltot tovább gyötri a balsors. A DAC játékosa hosszabb kényszerpihenőre számíthat, miután bokatörést szenvedett az egyik belépő során. Mielőbbi jobbulást "KáZsé" részére! A találkozó már nem tartogatott sok mindent, kb. 25 perc alatt lerendezték a dolgokat a felek. Uruguay történelme során először nyert a magyar labdarúgó-válogatott ellen. Emellett nem szeretnék elmenni amellett sem, hogy ennek a meccsnek a régi Népstadion mellett még az utóbbi 20 év legjobb magyar labdarúgójának tartott Gera Zoltán búcsúztatásáról szólt (volna) az aktív pályafutásától. Sokan mondják, hogy neki is legalább 10 percet a pályán kellett volna töltenie, az MLSZ és Marco Rossi egymásra mutogatnak. Itt azért jogi dolgok is közbenjártak. Hiszen nem olcsó egy olyan válogatottat idehozni, mint Uruguay. Ha mondjuk Gera Zoltán pályára lépett volna, azt nem biztos, hogy elismerte volna a FIFA hivatalos mérkőzésnek. Erre tenné fel a kérdést a magyar drukker, hogy "ki nem tojja le?" Erre a válasz: Uruguay. Nekik fontos lehetett az, hogy hivatalos meccset játszanak itt, és súlyos szankciókkal járhatott volna egy jogi eljárás az MLSZ ellen. 

Átadták ezt a színpompás arénát, újra van otthona a magyar labdarúgásnak. Ez az új stadion legyen a magyar foci újjászületésének a szimbóluma, hogy fiaink, ölükben unokáinkkal ugyanolyan sikereknek tapsolhassanak és éljenezzenek a lelátón, mint még nagyapáink a régi Népstadion lelátóján! HAJRÁ MAGYAROK!!!