Fagyban való megégés a Viharsarokban

Bárki játszott is a Ferencvárosban, Békéscsabán sosem várt könnyű mérkőzés a budapesti zöld-fehérekre. A viharsarki lila-fehérek megannyiszor borsot törtek a Fradi orra alá a múltban, így olyan érzésem volt a sorsolás pillanatában, hogy ismét nehéz mérkőzés vár Szerhij Rebrov fiaira a kis-lilák ellen. Valahogy nagyon megéreztem a párosítások készítésénél, hogy ez a szakasz lesz a végállomás a mieink részére, de bíztam benne, hogy nem lesz igazam! 

Ez előtt kétszer voltam mérkőzésen a Kórház utcában, mindannyiszor Békéscsaba-Ferencváros volt a párosítás, és mindkétszer Fradi-győzelem volt a vége. (mindkét meccs még az NB II-ben volt). Ezúttal valahogy féltem, hogy ez a sorozat is megszakad, mivel Kaposváron sem ünnepelhettem még a vasárnapi sikert megelőzően győztes meccs után. 

Hárman vágtunk neki az útnak, és elsőként érkeztünk a rendőrség által felállított ellenőrzési ponthoz, ahol egyből kiszúrtak minket. Vártunk egy jó 20 percet, de másik zöld-fehér drukkerekkel megpakolt kocsi nem jött, így a nagy rendőrkonvoj csak minket vitt a csabai stadionhoz, amely jelenleg felújítás alatt van. A főlelátót teljesen átépítették, a régi vendégszektor lelátóját pedig lebontásra ítélték, így az hivatalosan építési területként volt feltüntetve, így oda civil szurkoló nem mehetett. 

A beléptetés már nem volt egyszerű, hiszen nem volt meg a teljes összhang a békéscsabai és a levezényelt ferencvárosi biztonsági emberek között. A beengedés egy órával a kezdősípszó előtt kezdődött. Még olvasgattam a tájékoztató táblákat a bejáratnál, miközben a csabai szekus szólt nekem, hogy nyugodtan beléphetek a stadion területére. Ekkor a Fradi Security kék mellényes embere iszonyatosan bunkó stílusban ordított rám, hogy "mit merészelek, hogy bemegyek, majd ő megmondja mikor mehetek be és miért hallgatok a biztonsági emberre?!" És én még finoman írtam le az esetet. Én jeleztem, hogy én csak hallgattam a biztonsági őrre, aki szólt nekem, hogy jöjjek. Amúgy nem értem, hogy egy rendezőnek miért szabad ilyen bunkó stílust megengednie egy szurkolóval szemben? Nem vagyok huligán, eszemben sincsen rendet bontani, értek a szép szóból is. De ha őt az teszi boldoggá, hogy így beszél emberekkel, akkor örüljön neki, élvezze! 

A vendégszektor egyszerű volt. Legalább volt fűtött wc, volt büfé, ahol forró teát is szolgáltak fel, de étel nem nagyon volt. Sajnos mivel csupán egy ember volt ott szolgálatban, így nagyon lassú volt a kiszolgálás, mivel neki kellett a terméket kitöltenie pohárba, kezelnie a kasszát és felvenni a rendelést. Amikor 200 fradista megrohamozza a bódéját, nehéz ezt gyorsan végezni. Közeledett a kezdés, a köd egyre jobban szállt le. A hazaiak szokásos lila mezükben voltak, közben a sarokban a Bad Boys kiélvezte, hogy a Fradi ellen játszanak, szinte csak minket szidtak, mikor a hangjuk eljutott a vendégszektorhoz. Sajnos már az első percben szinte eldőlt a meccs, hiszen Leandro utolsó emberként követett el buta szabálytalanságot. Alig kezdődött a meccs, már villant a piros. Pont egy fontos poszton, pont egy ilyen rutinos játékos követ el egy ekkora ostobaságot. Még ennek ellenére is többet támadott a Fradi és tíz emberrel is beszorította a csabaiakat. Sajnos Szerető Krisztofer továbbra is azt az impotens játékot mutatja, amikkel az eddigi ferencvárosi meccsein mutatkozott. Egyszer a Felcsút elleni 1-4 alatt volt egy jó fél órája, de utána neki is nagy része volt, hogy a falusiak négyet vágtak Gróf kapujába. Most is bénázott eleget. De még mindig nem annyit, mint a csatársorban Mikalai Sihnevich. A teljesítményét nézve az ember még azt is megkérdőjelezi, hogy ez az ember hogyan kaphatott Fehéroroszországban válogatott meghívót? Bármely fiatal magyar játékos jobb teljesítményt mutatott volna. Ha pedig a többiek kidolgoztak valamit, Uram János mutatott hatalmas bravúrt. A félidő végén egy hazai szögletnél hibázott a pályán megmaradó védelem és Tóth Dániel köszönte szépen a lehetőséget. Egy ostoba piros lap után egy még hülyébb kapott gól. 1-0-ra vezetett a Békéscsaba a szünetben. 

 Azt gondoltuk volna, hogy a második félidőre jobban leszáll a köd és annyira sem fogjuk látni a szemközti kaput, mint az első játékrészben. De az idő tisztult, így láthattuk, ahogy Sihnevich még a legnagyobb ziccereket is a kapusba lövi. Szerető pedig... Inkább meg se említsük... Folyamatosan rohamoztuk a kaput, de Uram mindent kifogott. Már a végén kamu gólörömöt játszottunk el minden szögletnél, annyit rúgtunk. Legalább elszórakoztattuk magunkat, ha a csapat nem tudott a pályán alkotni. A végére minden régi dalt leporoltunk, szóltak a Kisteleki- és a Berki ellenes rigmusok is, a mi hangulatunkra nem lehetett panasz. Közben a Békéscsaba foggal körömmel őrizte az előnyét, pocsékabbnál pocsékabb szögleteket és beadásokat rúgtak a szélsők, a támadók impotensek voltak. A hosszabbításban pedig egy ilyen sarokrúgás utáni ellentámadásban egy az egyben vihette Nikola Pantovic Grófra és a volt kispestiek csatáját a szerb srác nyerte. 2-0-ra nyert a Békéscsaba és a legjobb 16 közé jutott a kupában. 

A szurkolók úgy nyilvánították ki a nem tetszésüket a csapat felé, hogy amikor kijöttek hátat fordítva elhagyták a szektort. Több játékoson látszott a döbbenet a szurkolók reakcióját látva. Most adtak témát az ellendrukkereknek. Fél Magyarország a Ferencvároson röhög, de szerencsére mi fradisták gyorsan túl lettünk ezen a csabai megégésen. Legalábbis azok, akik ott voltunk a meccsen, hiszen így egy nehézséggel (de egy trófeával is) kevesebb és lehet teli erővel koncentrálni az elmúlt 15 év legfontosabb meccsére, a razgradi EL-mérkőzésre. 

Valamiért én sem éreztem keserűséget az MK-búcsú miatt. Pont az Európa Liga feledteti mindezt. Hiába ülte meg a gyomrunkat a csabai csípős, egy bulgáriai siker többet hozna a konyhára, mint a Magyar Kupa-győzelem. De legalább itthon már csak a bajnokságra kell teljes erővel koncentrálni! Nem vagyok biztos a Ludogorets elleni sikereben, sőt! Iszonyat nehéz lesz ott nyerni! És ahogy sokan mondják, ezek a focisták már zsoldosok szív nélkül. De ha valami csoda folytán sikerülne továbbjutni, akkor csak megtoldanánk ezt a csodás őszt! Röhöghetnek ujjal mutogatva rajtunk a riválisok a kupakudarc után, de ezt a gyönyörű őszt soha a büdös életben nem fogják elvenni tőlünk! Ezt átélhettük és még csodásabbá is tehetjük! Csak a focistáinkon múlik! Mi már így is eléggé büszkék vagyunk, az európai elvárásainkat túlteljesítették! 

A Békéscsaba focistáinak pedig gratulálok! Várjuk őket vissza az NB I-be, hogy ott is megküzdhessünk! 

"Félnünk sose kell, a jobbak mi vagyunk! Mi akkor is győzünk, hogyha kikapunk!" Hajrá Fradi!