EL-főtábla születésnapra

2019. augusztus 29-én kaptam életem egyik legkedvesebb születésnapi ajándékát, mégpedig kedvenc csapatomtól, miután kvalifikálta magát az Európa Liga főtáblájára.

Nem mondom, hogy egy világverő csapat lett volna az ellenfelünk, de kötelezőnek éreztem a győzelmet. Mondjuk ugyanezt mondtam a Zeljeznicar és a Partizani Tirana ellen is, ott pedig nagyon csúnya pofára esés lett a vége. Bár a Doll-éra véget ért, mégis ott lebegett ez a két összecsapás a szemem előtt, ahol nem csak magunkat, hanem a nemzetünket is megaláztuk. Meccs előtt összegyűltem a haverokkal a már-már törzshelynek említett Jablonkaynál, ahol megvolt egy kisebb születésnapi köszöntés, miután ezen a napon lettem egy évvel idősebb. Még kibeszéltük, hogy mit várunk a meccstől. Én továbbra is osztottam a véleményemet, hogy ha az első negyed órában a Zöld Sasok szereznek gólt, akkor onnantól gálázik a Fradi és a tippem szerint 6-0-ra nyer. Viszont, ha a litvánok lövik, akkor piszok nehéz lesz. Sajnos utóbbi jött be. 

Elég álmosan kezdték a meccset a mieink és miután Blazic és Heister elkezdett bohóckodni a tizenhatosnál, mire eladták a labdát és Verbickas köszönte a lehetőséget és előnyhöz juttatta a litvánokat. Innen még jobban beálltak a litvánok védekezni előnyük tudatában, a Ferencvárosnak pedig már két gól kellett volna. De valamiért szélről megint ívelésekkel próbálkoztunk a 2 méter 120 kiló baltiak ellen, persze sikertelen volt. Aztán végre kezdtek mutatni valamit a zöld mezesek. Boli is helyzetbe került, Kharatin törte el a labdát, majd végül Tokmac remek kiugratása után Boli pöckölte el a kapus mellett a labdát, aki erre felvágta, gólhelyzetet megakadályozva. Tudom, hogy 2016-ban megváltoztatták ennek a szabályát, de a hálóőr már olyan szituációba került, amelynél a labda szerzésre esélye sem lehetett, de ő becsúszva tarolta le az elefántcsontparti támadót. A jogos piros lap elmaradt, de a tizenegyes nem, azt pedig Varga Roland váltotta gólra. 

Ez még nem volt elég. Innen mintha egy kicsit megzavarodtak volna a litvánok, jöttek az újabb helyzetek, végül egy remek kiugratás után Zubkov tette középre a labdát Boli felé, aki sarokkal bevette a kaput. Tombolt a Grupi, 2-1-re vezet a Fradi! Odafordultam Árpi haveromhoz: "innen már csak mi veszíthetjük el! Nem létezik, hogy kikapjunk!" 

De jött a második játékrész, a Ferencváros mint a Dinamo Zagreb ellen az öltözőben maradt fejben. Blazic és Dvali hirtelen azt se tudták, hogy hol vannak, a középpályán is mintha aludt volna Sigér és Kharatin. A két belső védő pedig a labdaszerzés után elkezdett passzolgatni, amivel többször majdnem helyzetbe hozták a vendégeket. Majd egy szélső elfutás a vissza nem nagyon igyekvő Heister helyén, Blazic egy másodpercre nem figyelt, Topcagic pedig a rövid sarokra helyezve a játékszert kiegyenlített. Az első negyed óra védelmi hülyeségei és ez a bekapott mákos gól idegállapotba hozott engem. Dühös voltam és már Dvali és Blazic fizetésmegvonásának követelésén gondolkoztam. ("Ezek hogy lehetnek válogatott védők?") 

 [Kedves Szerhij Rebrov! Tudom, hogy nem vagyunk a Barcelona-szintjén, de erre a töketlenségre már hadd reagáljak füttyszóval! - Gy.Z.] 

Szerencsére szinte azonnal, Tokmac ismét betalált visszavéve az előnyt. Nyugodt viszont nem voltam, hiszen a két belső védőnk játékában nyakig benne van a gól az ellenfél javára. De a Süduva is fáradt és már nem voltak annyira veszélyesek. Isael is beállt Varga helyére és valamit mutatott abból, hogy miért ő az OTP Bank Liga legértékesebb játékosa. Sokszor remek labdát adott Bolinak és Tokmacnak, Zubkov is helyzetbe tudott kerülni, de gólt nem sikerült szerezni. A végén egy kontrából Zubkov csinált meg egy cselt a tizenhatos előtt, ami után a vendég védő elkaszálta, és a játékvezető az én legnagyobb megdöbbenésemre is büntetőt ítélt. Még onnan is ahol ültem, tisztán látszott, hogy ez kívül volt. Ajándék lónak ne nézd a fogát, jött az x+1. meccslabda, aminél bár Mikalai Sihnevich pocsékul rúgta a tizenegyest, de a végén a hálóban táncolt a labda. Felrobbant a stadion, "tombolt a Fradi-csürhe!" 15 hosszú év és megannyi pofára esés után a Ferencváros végre eljutott egy európai kupasorozat főtáblájára. 

Őrület! Én, aki ott bosszankodtam a lelátón a Zeljeznicar meccs után, dühömben rúgtam a kerítést a Partizani elleni meccsen a szektor tetején, végre átélhettem azt, hogy a csapatom bejut a csoportkörbe! Mennyi szart átéltem ez alatt szurkolóként! A megégést a Ripo Minszk ellen, a kapura sem lövést a Rijeka ellen, Zeljo, Partizani, az elbukást a Midtjylland ellenében, majd tavaly, hogy még támadni sem akartunk hátrányban a Maccabi Tel-Aviv ellen, de most végre 15 év után nem semlegesként várom a csoportkör sorsolását. És végre nem úgy jutok el nemzetközi kupameccsre, hogy Bécsbe, Zágrábba kell utaznom, vagy Budapesten néznem a Debrecent, Fehérvárt. A saját csapatomnak szurkolhatok! Nem játszottunk jól! De egyszer már végre a szerencse is mellénk állt! Innentől már jutalomjátéknak kéne következnie, úgy hogy remélem a görcs is feloldódik a játékosok fejében és végre normálisan tudnak játszani. De ne feledjük! "Jöhet a Real Madrid, az Olympique Marseille! Győzni kell, a papírforma kit érdekel!" Most egy Manchester United, Arsenal, de akár a tavalyi elődöntős Eintracht Frankfurt is jöhet. Végre ezekről beszélünk és nem arról, hogy "mi a frászt műveltünk az albán kecskepásztorok ellen?". Ennél jobb születésnapi ajándék nem is kellett nekem!