"Edzőmeccs" Székesfehérváron

Egy héttel ezelőtt, kedden eléggé, a zöld-fehér szurkolók szerint eléggé pikáns módon nyerte meg a Ferencváros 31. bajnoki címét. Az Újpest alapításának évfordulóján, a Honvéd ellen, az MTK pályán (miközben a Vasas a másodosztályban szerepel - bocs, ezt a fórumokon még hozzátették). 

A Fradi hívei főképp csak egy győzelmet vártak még nagyon a csapattól, az pedig az Újpest elleni Derbi volt, amin Boli találatával 1-0-s sikert aratott a IX. kerületi gárda, így többen is mondták, hogy az idei bajnokság érdemi része már lezajlott a számunkra, innen már annyi a lényeg, hogy alapembereink ne szenvedjenek sérüléseket, az őszi nemzetközi megmérettetések előtt. De még két mérkőzés hátra volt ekkor, köztük a mostanában eléggé pikáns, Fehérvár elleni összecsapás. Az egykor hivatalosan is Videoton névre hallgató klub háza táján kisebb ünnepségre készültek a bajnok elleni meccsen, hiszen az utóbbi évek válogatott alapembere, Juhász Roland befejezi pályafutását és a Ferencváros ellen utolsó tétmérkőzésén lépett pályára. Vele együtt elbúcsúztatta a székesfehérvári publikum a másik kedvencét, a szintén magyar válogatott Vinicius Paulót. Még a hétvégén se volt ismert teljesen a mérkőzés pontos kezdési időpontja (kösz, MLSZ!), de készültünk az idény utolsó túrájára. A túradalok betöltve, majd a forgalmon átvágva, végig az M7-esen majdnem fél óra-45 perc alatt megérkeztünk a Sóstói stadionhoz. (bocsánat, MOL Aréna Sóstó.) 

Már a kocsiban elemezgettük az összeállítást, amely szerint Szerhij Rebrov tartalékosan küldte fel a csapatot a pályára, míg a Fehérvár teljes kerettel igyekezett szebbé tenni Juhász búcsúját. A kezdőben esetleg Civic és Isael kapott lehetőséget a megszokott felsorolásból, a többiek főképp tartalék szerepet kaptak az idény során. Köztük a "csatárok gyöngye, Fehéroroszország büszkesége", Mikalai Sihnevich is, aki megint csak a helyet foglalta a pályán. Ez az összecsapás a presztízsen túl edzőmeccsnek is megfelelt a két csapat számára, hiszen már egyikük sem tud se előre, se hátra mozdulni a tabellán és a járvány miatti különleges szabályok általi öt csere lehetősége is a felkészülési mérkőzések körülményeit eleveníti fel. A mérkőzés előtt a Fradi történetében először adta meg azt a tiszteletet ellenfélként, hogy a bajnokcsapatnak díszsorfalat állt. Bár a tájékoztatás utáni reakcióból ítélve nem nyerte el a Vidi-drukkerek tetszését. De a gesztust köszönjük nekik. Ezek után bár nem volt túl sportszerű, de többen nem felejtették el a korábbi tüskéket Juhász Roland felé, így a korábbi válogatott védő beszédét többen kifütyülték a vendégszektorból, de ekkor az előénekesek szurkolásra szólították a népet, így a hangos füttyszó helyett a szurkolói dalok hangoztak a lelátó ezen részéről. Majd elkezdődött a mérkőzés. A Fehérvár azonnal támadni akart, a szélen a 7-es mezben játszó "áruló" (aki már-már voldemorti magasságokba emelkedett az Üllői út környékén) próbált ficánkolni a balszélen. A csapatkapitányi karszalagot viselő Botka Endre igyekezett semlegesíteni őt, több-kevesebb sikerrel. Én főképp azért is szurkoltam, hogy ha valaki, ő ne találjon be a kapunkba. Azért faragták is rendesen védőink, de többször rájátszott érzésem szerint az ukrán. A Fradi oldalán külön öröm volt látni Csonka András játékát a középpályán. A fiatal játékos igyekezett megragadni a lehetőséget és szerintem összességében nem vallott kudarcot. Nem kímélte a Fehérvár sokkal tapasztaltabb és jegyzettebb játékosait. De így is a "Videoton" volt aktívabb az első félidőben. Azonban Gróf Dávid hihetetlen napot fogott ki, szemkápráztatóan védte ki az ellenfél legnagyobb helyzeteit is. A mérkőzés elején Nikolics került tiszta gólhelyzetbe a kapunk előterében, ám a szerb származású magyar válogatott csatár a háló belseje helyett a kapusba lőtte a labdát. Ez alatt a Fradinak is megvoltak a lehetőségei. Néha túlságosan is elcselezte magát a brazil szélső, Isael, de sokszor tudta jól megjátszani a labdát. Néhány távoli lövését hárította a Vidi Fradi-nevelésű kapusa, Kovácsik Ádám, de sok esetben a fehérorosz büszkeség Sihnevich helyezkedett rosszul. Hiába beszélünk egy magas, jó felépítésű támadóról, ám a fejpárbajokat folyamatosan elvesztette, belül nem mozog teljesen, a beadásokra nem akar lecsapni. Félidőre már a fejét követelték a zöld-fehér oldalon elhelyezkedő szurkolók. A 44. percben pedig hatalmas lehetőséget kapott a Fehérvár. Heister látványosan kezezett a büntetőterületen belül, a megítélt tizenegyest az ünnepelt, Juhász Roland váltotta gólra. 1-0-s hazai vezetéssel vonultak öltözőbe a csapatok. 

A félidőben a fehérvári táncoslányok igyekeztek felpörgetni a publikumot, majd a csapatok vették át a helyüket a gyepen és következett a második félidő. A Fradi egy kicsit visszább vett a tempóból és a Fehérvár volt aktívabb, ám sem Nikolicsnak, sem tudjuk kinek nem jött össze a gólszerzés, Gróf Dávid kitűnő napot fogott ki és jelezte a szakmai stábnak, hogy nem csak Dibusz Dénesre lehet számítani csapaton belül. Néhány szélső megindulásból a Fradi is tudott veszélyeztetni. Előbb Michal Skvarka találta el úgy a labdát, hogy lábáról messze a rövid sarok mellé ment a labda, majd Sihnevich törhetett egy az egyben Kovácsik portájára, ám a boriszovi szigony mellé lőtte a játékszert. Ezután fiatalított a gárda. Beállt a zöld-fehérekhez a fiatal szír szélső, Ammar Ramadan, valamint a 17 éves védő, Csontos Dominik, aki a Debrecen 6-1-es kivégzésekor már lehetőséget kapott Rebrov mestertől. Ebben az időszakban sok volt a pontatlanság mindkét oldalon. A fehérvári védők elkezdték semlegesíteni a Ferencváros szélső támadásait, addig a hazaiak nehezen tudták feltörni a vendégek védelmét. Ekkor több szögletet végezhetett el a "Videoton", de ezek igazi veszélyt nem jelentettek Gróf kapujára. Az utolsó negyed órára már teljesen tartalékolni kezdett Rebrov mester is, Joan Carrillo pedig megtapsoltatta a piros-kék publikummal a távozó csapatkapitányt, Juhász Rolandot. A végén még Tokmac becserélésével próbált volna váratlant húzni a Fradi, de igazi gólhelyzet már nem alakult ki. Addig a ferencvárosi tábor úgy énekelt, mintha a csapat gólokkal vezetne, igen jó hangulat uralkodott a vendégszektoron. Persze néha megszólalt a hazaiakat froclizó dal is, amelynél látványosan intett bocsánatkérés gyanánt az előénekes, ugyanis a tömeg spontán kezdte énekelni, nem az ultrák vezénylésére. 1-0-s fehérvári sikert mutatott a hármas sípszó pillanatában az eredményjelző. Mindkét oldal ünnepli a sajátjait. Ez egy olyan vereség volt, amikor a ferencvárosi drukkerek nem lógó orral távoztak a stadionból. Egyrészt vártuk is ezt az eredményt, másrészt a második sorunk nem vallott szégyent a bajnokság második legjobb csapatával szemben. 

Most már csak két kérdés nyitott az NB I-ben: Kit ránt magával a Kaposvár a másodosztályba és ki követi a Fradi, Fehérvár, Honvéd hármast a nemzetközi porondra? (utóbbinál remélem nem a Felcsút!) Szombaton pedig bulizunk egy jót a Mezőkövesd elleni mérkőzés után a Groupamában! "Bajnok lett a csapatunk!" Bő egy évvel ezelőtt volt egy kívánságom: Abban reménykedtem, hogy a Fradi végre fog alkotni az elmúlt évek után nemzetközi szinten. De most is reménykedem valamiben! Abban, hogy idén a Ferencváros és a Fehérvár is bejut a csoportkörbe, de az is jó lenne a Honvéd is megtenné ezt, de remélem a kispestiek is legalább eljutnak a Play Off körig! Reménykedni csak lehet!