A nem túl fényes jövő

Erősen próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy ne írjak semmi sértőt a magyar labdarúgókra az osztrákok elleni U21-es meccs után. Mint ismert, a Nemzeti Tizenegy után az utánpótlás is birtokába vette a frissen átadott Puskás Arénát, több mint 10 ezer néző előtt. 

A csapat edzőjeként még nyeretlen Gera Zoltán kezdőcsapata főképp az NB I alsóházi csapataira épült, Tajti Mátyás mellett a legmagasabban jegyzett játékosunk a kezdőben a kispesti Banó-Szabó Bence volt, aki bár csapatában többször mutatott jó teljesítményt, de a válogatottban nagyon visszahúzódik.

Bár az osztrákoknál is volt Erste Ligás (vagyis másodosztályú) labdarúgó, de legnagyobb meglepetésemre egy Salzburg/Liefering focista nem került be a kezdőcsapatba. Már csak ha ránéztünk a két csapatra látszott, hogy a sógorok valahogy máshogy csinálják az utánpótlásban, hogy valamiért felépített kész játékosok jönnek ki onnan. Amíg a vendégeknél már-már izmos, erős emberek alkották a kezdőt, addig a mieinknél mintha egy-két sportoló még testnevelésből is fel lett volna mentve. Úgy néz ki más csapatoknál népszerű az úgy nevezett Détári-módszer, mintha az edzéseken tényleg csak beszélgettek és kártyáztak volna. 

Én ezen a napon úgy mentem ki a meccsre, hogy "na majd most megmutatják!" Új stadion, nagy érdeklődés, viszonylag baráti ellenfél. Ehelyett a mieink össze-vissza futkorásztak a pályán, mint a fejetlen csirkék. Nem volt egy ép passz, nem volt labda felé mozgás. Egy-két lehetőség adódott néhány kontratámadás után, de kidolgozott helyzete csak a fehér mezes látogatóknak voltak. A legveszélyesebb játékosuk Kevin Danso volt, aki a Premier League-ben szereplő Southampton alapembere. Nálunk egy 21 év alatti játékos sem tud ilyet elmondani, hogy él bajnokságokban játszik hétről-hétre 90 percet. 

Az osztrákok kapitányáról csak úgy pattogtak le a magyar játékosok, rengetegszer hozta helyzetbe csapattársait. Szerencsére Demjén Gábor a helyén volt. Az osztrákok egy les gólt is szereztek, de a félidő végén Danso találatánál már semmi szabály nem mentette meg a Gera-csapatot, 1-0 oda. Ez volt a félidei eredmény, valamiért a szünetben még bíztak abban, hogy a tavaly visszavonult ikon még gatyába rázza a gárdát a második játékrészre. 

Nem így történt. A fejetlen csirke "taktika" továbbra is érvényben volt a játékosok fejében, valamiért nagyon izgultak, addig a kapu mögött egy maréknyi szurkoló folyamatosan biztatta a srácokat. Néhány közös szurkolásnál alaposan megdörrent az Aréna. Valamicske változást az hozott, amikor ötöt cserélt a válogatott és többek között beállt Schäfer András és Bíró Bence is, a két légiós. Innentől volt pár momentuma a csapatnak, de a veszélyességi fokozat nem nagyon nőtt, addig az osztrákok már inkább a meccset szerették volna letudni. De az érdekes volt, hogy vendégeinknél nem a német nyelv volt az alap, hiszen a halk stadionban a pályáról az egymás közötti kommunikációban főképp a délszláv nyelvek domináltak. Ne is csodálkozzunk, hiszen a kezdőben öt jugoszláv származású játékos is szerepelt (Helac, Borkovic, Lukacevic, Lovric, Maresic). Végig az osztrákok domináltak, de egy apró reménysugár felragyogott a mieink előtt, mikor Borkovicsot kellett hosszasan ápolni, az alatt emberelőnyben sem tudott mit kezdeni a magyar utánpótlás-válogatott. Bíró Bence és Schäfer is próbált helyzetbe kerülni, de a félidőben beállt Giuliani kapuson nem tudtak túljárni. A végén még a frissen beállt Asare vezetett néhány veszélyes támadást, de az eredmény nem változott. Magyarország-Ausztria 0-1. 

A szurkolók eléggé bosszúsan távoztak a Puskás Arénából és dühösen könyvelték el, hogy Gera Zoltánnal még mindig nyeretlen a csapat. Évről évre sajnos azt kell tapasztalni, hogy az U21-es csapat nagyon gyenge. Amíg más országok ki tudnak nevelni futballistákat, addig a mi növendékeink már csak hivatásként tekintenek a futballra, nem adnak bele mindent a felkészülésbe, vézna, könnyen elnyomható kisfiúkként kezdik a felnőtt labdarúgást. Őket nem érdekli semmi, felszedik az ő kis pénzüket, és jól elvannak. Séró be van lőve, irány este a klubba bulizni és a vereségre magasról tojnak. Mint írtam, fájdalmas volt összehasonlítani az osztrák és magyar játékosokat. Amíg a sógoroknál izmos, kiegyenesedett, győzni akaró focistákat láttam, addig a mieinknél vézna, lekonyuló vállú, görcsös, már-már tornából felmentett kisfiúkat. Nem tudom, hogy Gera Zoltán mennyire ludas ezekben a vereségekben, mert azt aláírhatjuk, hogy mint szövetségi edző, neki is van sara ebben a teljesítményben. Azonban, amíg a magyar utánpótlás játékosok így néznek ki, így állnak hozzá a dolgokhoz, addig sok jóra ne számítsunk. Talán úgy kéne ezeket a nagyra nőtt gyerekeket honorálni, ahogy Szerhij Rebrov nyilatkozta egy-két hónapja. Teljesítménybérben! Akkor talán máshogy állnának hozzá a labdarúgáshoz! Csodálhatjuk Messit, csodálhatjuk Cristiano Ronaldót, de azt remélem a magyar utánpótlás játékosok is tudják, hogy ők nagyon sok edzésen kívüli gyakorlatot vállalnak, hogy ténylegesen ők legyenek a világ legjobbjai. És az utolsó ilyen magyar játékos, aki tréning után még maradt gyakorolni az Gera Zoli volt. Azért remélem tud valamennyire hatni rájuk saját példájával, történeteivel, mert ha nem, akkor már csak a csoda segíthet a magyar labdarúgáson, mert ezek a nyikhajok nem fogják olyan szinten képviselni a nemzetet, a magyar focit, mint a múlt nagyjai! De tegnap sajnos a "Magic Magyar" taktikáját se lehetett nagyon látni a pályán. A magyar szurkolók türelmesek Gerával szemben, de az is véges. Ha pedig ez így folytatódik, akkor nagyon csúnya lebőgés várható másfél év múlva a részben hazai rendezésű U21-es Eb-n.