2019. augusztus: Bravúr az oroszlán barlangjában

Hatalmas érdeklődéssel vártuk egy éve, a Bajnokok Ligája-selejtezőjének 3. fordulóját. Mikor a Valletta 3-1-es hazai legyőzése után a sorsolás a Dinamo Zagreb csapatát sodorta utunkba, titkon nagyon örültünk, hogy a régió legnagyobb klubját kaptok ellenfélül, de még féltünk kimondani a visszavágó előtt a tényt, mivel annyiszor megégtünk. Igaz, hogy megbotlottunk a máltai műfüvön (1-1), de a továbbjutás így sem forgott nagyon veszélyben, így készülhettünk a horvát fővárosba. 

 Mivel a jegyeket gyorsan elkapkodták, így egy nehezebb módszerhez kellett folyamodnunk, miszerint kifizettük a Tábor által szervezett vonatos túrát, így lett vele együtt belépőnk is a találkozóra. Bár nem a szervezett úton közelítettem meg Zágrábot, de mégis hajnalban vonatra pattantam, hogy Balatonfüredet érintve Tihanyban összefussak Árpi barátommal és apjával, hogy a balatoni csobbanást követően nekilássunk az útnak Horvátország fővárosáig. 

Még össze kellett futnunk egy vonaton utazó barátunkkal, hiszen Árpiék voucherei nála voltak. A Fradi Expressz egy kisebb késéssel érkezett meg Nagykanizsára, így mi lemaradtunk az autóval utazó fradisták gyülekezőjéről - szerencsénkre! Süti haverommal tartottuk a kapcsolatot telefonon, ő pedig jelezte, hogy már elindultak a találkozási ponttól. Hogy utolérjük őket, a közúti határátkelőt vettük igénybe (szigorúan civil ruhában, nem mezben, sálban), hogy gyorsabban odaérjünk és elcsípjük a többieket. Amikor kérdezték az úticélunkat, a szokásos "Karlovac i Plitvicka Jezera" választ adtuk, nem is néztek furcsán és már repesztettünk is a horvát autópályán. Valahol Varasd után hívott fel minket Süti, hogy merre járhatunk, amikor kiderült, hogy a horvátok szokásosan elkezdték szívatni a magyar szurkolókat. Ők még a határon voltak és elmondása szerint a horvát rendőrség szinte szét is bontotta a kocsikat, mintha terroristákat ellenőriznének. Tőlünk még a fizetőkapunál se kérdezték, hogy mit akarunk, így teljes nyugalomban, bő két és fél órával meccs előtt megérkeztünk a Maksimir Stadion vendégszektorának parkolójába. 

Innen már nem engedtek minket sehova, még a parkoló másik végében található étterembe se, ahol már érezhetően sültek a csevapok és a pleszkavicák. Ez van. A horvát rendőr minden szurkolóban a terroristát látja. Mondjuk a horvát táborok keménysége után nem csodálkozom. A vonatról is többeket előállítottak, mert "A.C.A.B."-pólót, vagy tetoválást viseltek... (no komment...) Amíg várakoztunk, beváltottuk a vouchereinket, majd ahogy beengedték a népet, megrohamoztuk a büfét, amelyben emberes adag hot-dogot lehetett kapni, viszonylag normális áron. (de csak horvát kunát és eurót fogadtak el). Ez alatt érkeztek meg az agyonszívatott autósok, majd fél órával a kezdősípszó előtt nagy éneklés közepette a vonatosok is. 

 Bő 1500 Ferencváros-szurkoló foglalta el a helyét a Maksimir vendégszektorában. A többség feketébe öltözve. Én eddig kétszer fordultam meg ebben a stadionban, de eddig sosem voltam ezen a lelátórészen. 2012-ben a Hajduk elleni rangadón a tőlünk jobbra lévő oldal közepén ültem, 3 évvel később az Arsenal elleni Bajnokok Ligája-csoportmeccsen pedig szemben foglaltam helyet barátaimmal. Közben a hazai szektorokba is érkeztek drukkerek, Ők is közel 14000-en látogathattak ki. A Bad Blue Boys lelátója egyáltalán nem telt meg, még kisebb létszámban voltak jelen, mint azt vártuk. Viszont hangosak voltak! Mi pedig bár bíztunk a sikerben, de az eszünk jelezte felénk, hogy itt sok jóban ne is reménykedjünk. Tényleg a régió legjobb csapata volt az ellenfelünk és már rögtön a kapunkhoz szögeztek. Látszott, hogy a Fradi játékosai egy kicsit idegesek a nagy nevű ellenfél okán, így már volt egy-két hiba a játékban, majd a 7. percben - az azóta már Lipcsében futballozó spanyol játékos" - Dani Olmo talpra ugrasztotta a zágrábi közönséget. Hihetetlen milyen egyszerűen szerzett gólt. Ettől talán a Dinamo is elhitte, hogy ez egy könnyű meccs lesz, így visszább is vettek. Néhány támadást tudott vezetni a Fradi is, de ezek kevésbé voltak veszélyesek, mint a horvát akciók. De végre a ferencvárosi védelem is kezdte magát összeszedni. A Fradi-táboron is érződött az első félidőben a megilletődöttség, de a hármas sípszóval nem csak a játékosok feje, de a szurkolóké is kitisztult és a második félidőben sokkal hangosabb volt a B-Közép és olyan hangulatot teremtett, hogy saját otthonában szurkolta le a rettegett BBB-t. Még az internetes fórumokon a Dinamo-drukkerek is elismerően beszéltek erről, hogy végre egy SZURKOLÓTÁBOR látogatott a Maksimirbe. A Fradi is veszélyesebben jött ki és voltak momentumok, mikor saját kapuja elé szögezte a sokkal esélyesebb vendéglátót. Egyre csak jöttek a Ferencváros helyzetei, mígnem Tokmac lövését fogta Dominik Livakovic kapus, a kipattanót pedig Sigér Dávid fejelte kapura, amit a zágrábi védő csak a gólvonal mögül tudott kirúgni. Ahogy az asszisztens jelezte a játékvezető felé a találatot, eksztázisba kerültünk és talán az évtized szurkolását produkáltuk. A horvátok hirtelen azt se tudták, hogy mi van. A Dinamo ismét rákapcsolt, de már egy sokkal élesebb Fradi volt előttük, amely néhány veszélyesebb támadást tudott vezetni a kapura. Azonban a védők fáradtak, a horvátok veszélyesen támadtak és a végén már az égiek is fogták a Ferencváros kezét. Hihetetlen volt, nehezen fogtuk fel. Döntetlent értünk el a Dinamo Zagreb otthonában! Úgy ünnepeltünk, mintha továbbjutottunk volna, pedig még hátra volt a visszavágó az Üllői úton. 

Igaz, ott már bejött a papírforma, a Dinamo 4-0-ra nyert, de azt a zágrábi magyar örömöt így sem tudta tönkretenni. Büszkék voltunk a csapatra, teljesen odatették magukat ezen a meccsen. A mérkőzés végén még megtapsolta a népes Fradi-tábort a Dinamo védője, Emir Dilaver, aki 2016-ban még a Ferencváros játékosaként ünnepelhetett magyar bajnoki címet és részese volt a Thomas Doll irányítása alatt a Magyar Kupát háromszor elhódító csapatnak. 

 Mi pedig élveztük a szokásos horvát "vendégszeretetet". Még egy jó órán át benntartottak minket a szervek, mikor végre elindulhattunk a határ felé, ahol aztán kiszedték a szurkolók kocsijait és valamilyen listára felírták, hogy a drukkerek milyen rendszámú járművekkel utaztak és hányan... Mint a bűnözőket... A magyar határon persze megígérték a magyar rendőrök, hogy a horvátok mindezt vissza fogják kapni egy hét múlva, de ők tényleg kaptak a híres magyar vendégszeretetből... De ekkor engem nem érdekelt a horvát rendőrök viselkedése, az, hogy mennyit költöttünk a jegyekért. Csapatunk döntetlent játszott a horvát oroszlánbarlangban a régió legjobb csapata, a Dinamo Zagreb ellen és erre akkor (és szerintem most is) nagyon büszke lehettem!