2017. augusztus: Egy hét Macedóniában

Nyaralásunk alatt megtekintettünk egy határon túli albánok közötti edzőmeccset, valamint a Real Madrid-Manchester United UEFA Szuperkupa-meccset.

2017. év augusztusában Macedónia fővárosában, Szkopjében rendezték az UEFA Szuperkupáját. Barátaimmal úgy gondoltuk, hogy ha fene fenét is eszik, erre ki kell utaznunk! Már februárban elkezdtük szervezni az utat, viszonylag olcsón, 24 ezer forintért meg tudtuk venni oda-vissza a repülőjegyeket erre az időszakra. És úgy gondoltuk, ha már elmegyünk Macedóniába, nem árt egy kicsit nyaralni, felfedezni az országot, így pár napot eltöltöttünk Ohridban, a városról elnevezett tó partján. Azonban a szkopjei szállásfoglalás nem volt zökkenőmentes. Miután kiderült, hogy melyik két csapat (Real Madrid-Manchester United) játssza a mérkőzést a II. Fülöp Stadionban, azonnal felmentek a szállásárak. A mi, korábban leadott foglalásunkat is törölték fontra és euróra éhesen. Nagy nehezen végül sikerült szállást foglalnunk, de erről csak később. Augusztus 2., indulás a Balkánra!

 Szerencsénkre heti két járatot indított az egyik magyar diszkont-légitársaság Szkopjébe, így Ferihegyről azonnal a gépre tudtunk szállni, amely bő egy óra alatt tette meg a távot a két főváros között. Nekünk először be kellett jutni a várostól közel 30 kilométerre lévő Nagy Sándor Reptérről a városközpontba. Még nem voltunk teljesen tisztában, hogyan működik a taxi errefelé, így a Vardar-Express busz-szolgáltatását vettük igénybe. Azonban még váltani kellett egy kis valutát. Magyarországon szinte sehol se lehet váltani macedón dénárt (1 Den=5 Ft), így eleinte Eurót vásároltunk itthon, majd a reptéren váltottunk annyi dénárt, hogy bejussunk a városba. Miután a buszállomáson is találtunk viszonylag olcsó pénzváltót, így már meg is kezdtük a 3 órás buszutat Ohridba, egy rövid Kičevoban megejtett pihenővel. 

 Gyönyörű három napot töltöttünk el a macedón riviérán. Az első nap felfedeztük a tópartot. Egy az egyben Siófok helyi megfelelője, szinte a Balaton partján éreztük magunkat. Fogyasztottuk a pleszkavicát a tóparti éttermekben, este pedig jöhetett a fárasztó út kipihenése. Másnap a strandolást választottuk, valamint megnéztük az óvárost és megkóstoltunk olyan helyi különlegességeket, mint a mucskalica, ami a helyi gulyásleves. A harmadik itt töltött napon hajóra szálltunk és megnéztük az albán határon található Sveti Naum-kolostort. A délszláv vallási emlékhely után egy rövid időre átkeltünk Albániába, ezután egy helyi ebéd elfogyasztását követően visszatértünk Ohridba, ahol egy rövid délutáni pihenő után felkészültünk a másnapi utazásra, mivel utaztunk Szkopjébe. 

A fővárosban töltött első nap az utazás fáradalmainak kipihenésével és a szállás elfoglalását követő megdöbbenéssel telt. De legalább megismertük a szkopjei taxik csodáját, hogy nem perc, vagy kilométer-díjat, hanem megegyezés szerinti árat fizetsz a sofőrnek. Az, hogy eljutottunk a főpályaudvartól a szállásunkhoz 200 dénárba került (mint, ahogy a városon belül szinte mindenhová eljutni), de nem értettük, hogy miért értetlenkedik a taxisofőr. A végén kiderült, hogy egy gimnáziumi LÁNYKOLLÉGIUM a szállásunk, amely éppen felújítás alatt áll. (több, mint 5000 Forintot fizettünk egy éjszakáért ebben az izében) Ha valaki már látott horrorfilmet, az abban érezhette magát. Penészes fal, és fürdőszoba, nem működő konnektorok, nuku wifi a hirdetés ellenére. Bőszen reklamáltunk is a tulajdonosnál, de végül szállásadónk a sok bocsánatkérés közben szólt az egyik emberének, Jovicának, hogy kösse be az internetet az emeletünkre. Így miután egy jó csevapcsicsát elfogyasztottunk az egyik közeli büfében vacsorára, a szállásra visszatérve már meg tudtuk nézni az aznap esti magyar bajnokit az M4 appon. (igen, Macedóniában!) De mi még emberségesen reagáltunk. A kiábrándult angol szurkolók még károkat is okoztak a szobákban. Egyrészt, mikor ültünk az erkélyen furcsán figyeltük, amikor az orrunk előtt feltűnt egy zuhanó ágy, egy zuhanó asztal, másrészt hazajövetelünk után a Mirror hasábjain olvastunk szállásunkról a dühös angolok történetei alapján. Legalább vicces dolgok is történtek a balkáni pokolban. Emellett reggelente örömmel vettük észre, hogy a vesénk is megvolt!

Ugyanitt holland fiatalok is megszálltak, akik annyira berúgtak minden egyes nap, hogy az egyik szellőztetésünknélnél szó szerint beestek a szobánkba. Emellett volt egy olyan család Angliából, ahol az apuka hozta magával anyai ágról magyar gyermekeit, de inkább nagyobb utazással töltötték az időt, hogy ne kelljen ebben a horror-díszletben sok órát eltölteni. Mi magunk részéről csak egy wc-t dugítottunk el. Másnap a nyakunkba vettük a várost és egy határontúli albánok csapatai közötti felkészülési mérkőzést is meg szándékoztunk tekinteni, amelyen a helyi FC Shkupi (Shkup Szkopje albán neve) a koszovói FC Prishtinát fogadta. A függetlenségi park, a főtér, a Parlament és a diadalív megtekintése után a Kőhídon átkelve a bazárba tértünk be. Ahogy a Vardar-folyón átkeltünk teljesen más világba kerültünk. Míg a déli part a szerbeké, az északi az albánoké és ott sorra emelkednek a mecsetek minaretjei a házak között. Sok érdekességet felfedeztünk, főleg a régiség boltokban. (mielőtt jelentenék az oldalt, inkább fotókat nem rakok fel a dolgokról, de nagyon sok birodalmi II. világháborús relikvia volt megtalálható). A bazárban elfogyasztottunk egy finom dönert, majd rettegtünk egy picit a piacon. Itt az árusok portékája között különböző fegyvereket, valamint szurkolói kellékeket  lehetett vásárolni a lőfegyverektől kezdve a viperán át a görögtűzig, a nem épp barátságos kinézetű árusoktól. Azonban ezt az ellenséges közeget csak itt éreztük. A helyiek kedvesek voltak velünk, ezt főképp a meccsen tapasztaltuk, nem hittük el, hogy mi történt. Miután kikeveredtünk a bazárból, az albán negyeden át elindultunk a Gazi Baba parkig, ahol a Shkupi létesítménye is található. 

Egy fedett, székezett lelátó, a másik három oldalról fal határolja a pályát. Legalább 1000-en látogattak ki a meccsre, nagyobb ellenőrzés nem volt, ahogyan wc sem. A 40 fokban azért megszomjaztunk, az ásványvizet is magunkkal vihettük a lelátóra. Egy tipikus edzőmeccs volt, főképp a hazaiak villogtak, majd a vezetést is megszerezték. A második félidő derekán a koszovóiak egy hatalmas bombagóllal egyenlítettek. Egy szögletet követően rögtön ellentámadásba kezdett a vendég gárda, amelynek a végén a támadójuk iszonyatosan felvarrta a labdát a tizenhatos sarkáról a hosszú felső sarokba. Én pedig ezt a gólt fel tudtam venni, és a videó hatalmas népszerűségnek örvendett Koszovóban és Albániában. Hogy még nagyobb legyen a vendég öröm, az utolsó percben az egyik olyan játékosuk talált be, aki az egész meccsen csak botladozott a pályán. A hazai albánok pedig ugyanúgy megtapsolták ezt a gólt és ugyanúgy örültek a pristinai sikernek, mint ha a sajátjaik nyertek volna. Nem hiába, magyarok között is hasonló meccsen ez a reakció. Meg kell említeni a szotyiárus bácsit, aki miután megtudta, hogy külföldiek vagyunk, elhalmozott minket ingyen az árujával. Rendeltem tőle egy zacskónyit a házi készítésű napraforgó magjából 10 dénárért (50 Forint), amelyre adott még egyet ajándékba számunkra. Amikor a második féldiő elején a saját készítésű szörpjét árulta szintén odajött hozzánk és megkínált minket. Az elején azt hittük, hogy bor és aztán kapcsoltunk, hogy jelenleg muszlim környezetben vagyunk, ahol vallásilag tiltva van az alkohol fogyasztás. Finom áfonyalével kínált meg minket az öreg. Nem tudtuk eléggé megköszönni a kedvességet. A híres balkáni vendégszeretet. Most saját magunkon tapasztaltuk meg. Miután vége lett a meccsnek, a szomszéd étteremben elvégeztük a szükségleteinket, majd a bazár végén a Kőhídnál elfogyasztottunk egy finom délszláv vacsorát, majd a "horror hotelben" nyugovóra tértünk. 

Másnap ismét nyakunkba vettük a várost. Roli barátommal megvettük a napijegyet a tömegközlekedésre, majd a londonihoz hasonlító emeletes busszal felmentünk a Milleniumi Kereszthez. (ami egy kis keresztény fricska a muszlim oldal felé, hiszen este bevilágítja az északi oldalát a Vardarnak). Amíg utaztunk összebarátkoztunk az "SzKV" két ellenőrével, akik fanatikus Vardar Szkopje-drukkerek, elmondásuk szerint ultrák. Sokáig beszélgettünk a fociról, kézilabdáról, valamint a lelátó világáról hazáinkban. Miután leszálltunk a buszról elindultunk a kereszthez. Ide sílifttel lehetett feljutni. Amilyen meleg volt lent a városban, olyan hűvös volt fent a hegycsúcson.

Szinte pullóver után könyörögtünk. Miután megnéztük a város látképét, ideje volt visszatérni a völgybe, ott pedig a város leghíresebb szülöttje, Teréz Anya szülőháza felé vettük az irányt, amely Szkopje egyetlen katolikus emlékhelye. Ezen szent helyszín megtekintése után betértünk az UEFA FanZone-ba a főtérre, ahol már gyülekeztek az angol és spanyol drukkerek a másnapi meccsre, mi pedig egy jó csevap-vacsora után el tettük magunkat másnapra. 

Reggel ketté szakadt a brigád. Volt aki hűsölt a Matka-kanyonban, míg négyen visszatértünk a FanZone-ba és a bazárba. Miután a belváros maradék részét is megtekintettük, átöltöztünk kedvenc csapataink mezébe és elindultunk a II. Fülöp Stadionba. Külön-külön helyezkedtünk el, én Máté haverommal kerültem egy oldalra. Ide-oda kellett kacskaringózni a Vardar két partja között, majd jött a tömegnyomorgás. Nekünk magyaroknak a hazai beléptetési rendszerek egyes "szépségei" után nem volt meglepetés, de egy nyugat-európai drukker számára közel volt az agy eldurranása. Volt, aki majdnem nekiment a biztonsági őröknek. Három lépcsős beléptetés volt a stadionba. Az első a Vardar partján volt, ahol átmotoztak mindenkit. Akinél más csapat sálja, vagy cigi esetleg üveges üdítő/alkohol volt, azt elkobozták. Marci haverom Honvéd-sálja is elveszett, miután a szekusok elvették Máté haveromtól. Szerencsére az én Fradi-sálam még megmaradt. Jöhetett az itthon már megszokott kordonos akadály, ahol már néhány rendőr kapott pár DNS-mintát angol drukkerektől. (volt, akit el is vittek a hűvösre) Ha végre ezen is átjutottál, akkor jött az újabb motozás és a forgóajtó. Ekkor vették el tőlem a Fradi-sálat a biztonságiaj, akik a mezünket is el akarták venni. (Mátétól is a Kispest-mezét). Vöröslő fejjel üvöltöttem nekik, hogy azt felejtsék el! Ezt észlelve egy rendőr segített ki minket. Mondta a szekusnak, hogy a mez OK, a sál nem! (...?) Legalább a Fradi-sálam külön őrzést kapott a meccs végéig. Barátom pedig legalább be tudott csempészni némi cigarettát a stadionba. Beérve pedig majdnem hanyatt estünk a büfé áraitól, de innunk kellett ebben a fülledt hőségben. Így kiperkáltam 200(!!!) dénárt az ásványvízért(!!!)... Én a felső karéjba, Máté alulra kapott jegyet a lelátón, azonban a mellettem ülő sráccal sikerült elcserélni a helyet, így Mátéval együtt tudtuk nézni az összecsapást. Hihetetlen volt ott lenni egy ilyen meccsen a lelátón. Real Madrid-Manchester United! Jöttek melegíteni a csapatok és figyeltük a sztárokat, akiket eddig csak tv-ben láthattunk. A kispadoknál két legenda, Zinedine Zidane és José Mourinho a két csapatban a világ legjobbjai. Pedig őszintén bevallom egyik csapatnak sem szurkolok, mindkét csapatnál a legnagyobb riválisuk tartozik a kedvencek közé. De ezt az ember nem akarja kihagyni. A macedón folklór bemutató és a Sky Full of Stars eléneklése után bevonult a két gárda és megkezdődött a mérkőzés. Sokkal jobban játszott a Real, a Manchester United mintha pályán se lett volna. Paul Pogba mintha nem önmaga lett volna. Majd egy eléggé lesgyanús helyzetben Casemiro szerezte meg a vezetést a királyi gárdának a füllesztő hőségben. Lehetett volna több is közte. Félidőben beállt a manchesteriekhez Marcus Rashford és teljesen megváltozott a vörös ördögök játéka, viszont egy gyönyörű támadás után újból a spanyolok szereztek gólt. Gareth Bale álompasszát Isco váltotta gólra. 2-0. Az angolokhoz viszont beállt Marouane Fellaini és feltámadt a United. Romelu Lukaku egy kipattanó labdát lőtt Keylor Navas hálójába és már izgalmas volt a meccs! 2-1! Közben előttünk megerősítették a védelmet a biztonsági őrök. Nem véletlen, hiszen a csereként nevezett Cristiano Ronaldo jött melegíteni, nehogy bárki is berohanhasson. A végére be is állt a portugál aranylabdás klasszis. Azonban sok vizet nem zavart. És amíg szektorunk előtt fokozott volt a védelem, addig egy szemközti szektorból persze valaki volt olyan szemfüles és berohant a pályára. Persze nem okozott sok bosszúságot, a Real Madrid 2017-ben is megnyerte az UEFA Szuperkupát. Mi még megvártuk a trófeaátadást, majd elindultunk felkutatni sáljainkat. Az enyém meglett, a Mátétól elkobzott ereklye viszont nem. Gondolkoztunk, hogy mivel tudnánk kiengesztelni Marcit, így az egyik árusnál lealkudtuk egy emberi árra az esemény emléksálját, így igyekeztünk barátunkat kárpótolni. Azonban a meccs végén már alig volt nyitva bármiféle vendéglátóipari egység Szerencsére az egyik étteremben még el tudtunk fogyasztani egy délszláv vacsorát, de már érezhetően nem örültek jelenlétünknek. 

Így tértünk nyugovóra, hogy másnap reggel fogjunk egy taxit és azzal kimenjünk a reptérre, hogy véget érjen ez a gyönyörű hét. Macedónia olyan csodákkal örvendeztetett meg minket, hogy azóta is visszavágyom a balkáni országba! Ha van rá valakinek lehetősége, az utazzon el oda és nyaraljon egyet az Ohridi-tó partján! Nem fogja megbánni!