2015. szeptember: Zágráb magyar megszállása

Nagy meglepetést okozott a Dinamo Zagreb a Bajnokok Ligája csoportkörének 1. fordulójában, hazai pályán győzték le a sokkal esélyesebbnek tartott Arsenalt. Amíg a horvátok extázisban voltak, több ezer magyar szurkoló pedig bánkódott az ágyúsok vereségén.

Ismét magyar csapat nélkül vártuk az UEFA két sorozatának főtáblájára való sorsolást, miután az MTK az első, a Ferencváros a második, a Debrecen a harmadik fordulóban fejezte be szereplését az Európa Ligában. Bár a Videoton eljutott a play-offig a kisebbik sorozatban, miután a Bajnokok Ligájából a gyámoltalan játéknak is köszönhetően kiejtette a fehérorosz bajnok BATE Boriszov (amely később a Partizan Belgrád kiverésével a csoportkörbe is bejutott), de az EL-ben a magyar bajnokhoz hasonlóan gyengélkedő Lech Poznan még takaréklángon is lemosta a pályáról a fehérváriakat.

Ilyenkor mi marad a magyar drukkereknek? Figyelni a sorsolást, hátha van a környéken egy olyan csapat, amelynek a meccsére el lehet utazni. Mi is így figyeltük meg a Dinamo Zagrebet, amely a Premier League-bronzérmes Arsenal mellett a német bajnok Bayern Münchennel és a görög liga címvédőjével az

Olympiakosszal került egy négyesbe. Szóba jöhetne még a szempontunkból a bajor főváros, azonban előbb fogjuk megnyerni a lottóötöst, minthogy jegyet tudjunk váltani az akkor pirosan fénylő Allianz Arenába. Emellett talán még Lviv, vagy ahogy egyesek hívják, Lemberg kerülhetne képbe ahol a Sahtar Donyeck szerepel a kelet-ukrajnai háború alatt (Real Madrid, PSG, Malmö), de észak-keleti szomszédunk helyzete nem a legbiztonságosabb, gondolhatunk a munkácsi eseményekre. Pedig oda 2500 Ft. értékű hrivnyáért már mind a három meccsre meg tudnánk venni a jegyünket.

Így nem maradt más hátra, mint Horvátország felé venni az irányt.

A Dinamo rögtön az első fordulóban megkapta vendégül az Arsenalt. A horvát szurkolók viszonya nem a legjobb a klub "mindenható" elnökével, Zdravko Mamiccsal (akinek az öccse, Zoran a csapat vezetőedzője) - a bajnoki meccseken is inkább csak lézengenek a lelátón. A jegyek pedig horvát viszonylatban igen csak borsos árúak voltak, a legolcsóbb jegyeket 300 Kn ellenében (1 Kn=42,5 Ft) voltak kaphatóak, oldalra pedig 400- illetve 500-ba kerültek a biléták. 

Ebből kiindulva nem igen volt nagy kereslet a szerdai meccs előtt két nappal árúba bocsájtott jegyekért, horvát informátorunk sem várt többet 15 ezer nézőnél a 38 ezres Maksimir Stadionban. 

Szerdán közel 4 órával a kezdősípszó előtt érkeztünk meg az arénához, ahol a jegypénztárhoz egy labirintuson át lehetett eljutni. Sor nem volt, de kőkemény biztonsági legények ügyeltek arra, hogy csak a zóna bejáratánál mehess jegyet venni, amelyre csak úgy találtunk rá, hogy háromszor megkerültük a bódét. Mikor sikerült odakerülni az ablakhoz, egyből elkérték a személyi igazolványainkat (mintha itthon lennénk, ennyit arról, hogy ilyen nincs külföldön) és névre szóló jegyeket kaptunk.

A jegyvétel után természetesen körbe lehet nézni a stadionnál. A kapu mögötti lelátó alatt volt megtalálható a hírhedt Bad Blue Boys ajándékboltja, ahol az ultrák jelvényével ellátott sálat, zászlót, poharat és miegymást lehetett vásárolni, igen olcsó áron. Mondhatjuk, hogy a BBB is egy márka Horvátországban, ahogy a törököknél az UltrAslan. Ezek után be lehetett nézni a FanZone-ba, ahol sercegtek a virslik és a kolbászok, sültek a hamburgerek és a délszláv specialitások, a cevapcici és a pleskavica, emellett liter számra folytak le a torkokon a horvát sörök. Ott volt megtalálható a Dinamo Zagreb hivatalos szurkolói boltja is. Ha bárki teheti, akkor inkább a BBB-nél szerezze be ajándéktárgyait, hiszen a klub igen csak megkéri az ajándéktárgyak árát. Egy hűtőmágnes is 40 Kn-ba kerül, míg az ultráknál hasonlót megvehetsz hatos csomagolásban 30 Kn-ért.

Ami meglepő volt számunkra a szurkolói zónában, hogy szinte minden padnál, pultnál magyar szurkolókkal találkoztunk. Nagyon sokan jöttek kis hazánkból, hiszen Budapesttől alig 320 kilométerre már európai minőségű focit lehetett látni. Természetesen a 90%-uk az angolok sikeréért jött szorítani, nagyon sok honfitársunkat láttuk Arsenal-mezben feszíteni, köztük a korábbi világbajnok profi bokszolót, Kovács "Kokó" Istvánt.

Természetesen nincs ellenemre, ha kiutaznak, de az, amikor már olyan fanatikusan szurkolnak nekik, mintha angolok lennének, az már zavar. Nekem is van olyan külföldi csapat, amiért szorítok, de nem vallom magam odavalósinak, számomra sosem ők lesznek az elsők, hanem a honi kedvencem. Ebben a helyzetben jobban tudok ferencvárosiként tisztelni egy Újpest-, vagy Loki-drukkert.
De voltak olyan magyar szurkolók is, akik csak azért jöttek, hogy beleszagolhassanak a Bajnokok Ligája világába, mivel se 1995-ben amikor a Ferencváros -, se 2009-ben, amikor a Debrecen szerepelt, nem jutottak be egy meccsre se. Amennyi honfitársunkkal találkoztunk meccs előtt már megjegyeztem, hogy több magyar jött át Zágrábba BL-meccsre, mint amennyien kilátogatnak egy átlagos NB I-es bajnokira.

Közel egy órával a kezdősípszó előtt gondoltuk azt, hogy itt az idő belépni a stadionba. A beléptetésnél az egyik biztonsági őr a jegyünk mellett elkérte személyi igazolványunkat is, hogy ellenőrizze, hogy a jegy jogos tulajdonosánál van, (itthon is lehetne hasonló bizonyos módszer(ek) helyett) a másik pedig a forgóajtón átkerülvén ("FAF") után megmotozott minket. 

A kapu mögötti lelátó emeletére szólt a jegyünk, alattunk az ultrák szurkoltak, akik még ebben az időszakban is járnak meccsre (a BBB hivatalosan távol marad, amíg Mamic a klub körül tevékenykedik). Mivel a lift nem működött, ezért a lépcsőházban, vagyis szerpentin szerűen felemelkedő járdán kellett feljutni a helyünkre. Aki magyarként gyomorbajos, az ne a kapu mögé vegyen jegyet, ugyanis itt balkáni illemhelyek vannak, az oldallelátón már angol wc található. A kapun a lelátóra kilépve a jegyünket nem ellenőrizték még egyszer, azt a lépcsőházban megtették, hogy jelezzék továbbmehetünk a legfelső szintre. De a lelátón kikkel találkoztunk? Magyarokkal. Az egyik keszthelyi srác bosszúsan mesélte, hogy az ő Arsenal-sálját elkobozták a biztonsági őrök. Azért ne csodálkozzunk, ha nem akarják az ultraszektornál, hogy az ellenfél színeiben pompázzon valaki!

Miközben mi elfoglaltuk a helyeinket, lent kijöttek a csapatok melegíteni. Csak néztük az előttünk készülő londoni sztárokat, Mesut Özilt, Petr Cechet, Olivier Giroud-t, Alexis Sánchezt és a többi játékost, akiket eddig csak a televízió közvetítéseken keresztül csodálhattunk meg. A kezdőkörbe már ki volt feszítve a Bajnokok Ligája jelképével ellátott molinó, amelyet az önkéntesek minden bevonulás után lobogtatnak a himnusz alatt.

Már a bemelegítés során észre lehetett venni, hogy az angolok félvállról veszik a mérkőzést. Látszott a mozdulataikon, emellett azon is, hogy a tartalék hálóőr, a kolumbiai David Ospina melegített keményebben. Nem is tévedtünk, ő kezdett a kapuban. A másik oldalon pedig a szurkolók által űzött, lelkes Dinamo-játékosok végezték a nyújtásokat, futották a hosszokat, hogy minél jobb állapotba kerüljenek a kezdősípszóra.

Aztán közeledett a 20.45-ös kezdési időpont. Kijöttek a játékosok, és nekünk magyar szurkolóknak a lábunk beleremegett a BL-himnusz felcsendülése alatt. Nem csoda, hogy a DVSC játékosai is gyengén kezdtek a Lyon ellen! A stadionban olyan félház lehetett, közel 18-20 ezer nézővel. Alattunk egy kisebb élőképet mutatott be a helyi B-közép, majd elkezdődött a meccs.

Az első negyedóra azt hozta, amire vártunk. Az Arsenal benyomta a zágrábiakat saját térfelükre, akik egy-egy kontrával ki tudtak szabadulni, csak az ágyúsok gyorsan visszazártak. Minden londoni támadást tudott hárítani az angol mumusként is ismert portugál hálóőr, Eduardo, aki a 2004-es Eb negyeddöntőjében már megtréfálta a szigetországiakat.
Később a horvátoknak egy ellentámadás során sikerült kijátszaniuk a londoniakat, Josip Pivaric lövése után az Ospináról kipattanó labda Alex Oxlade-Chamberlainről saját kapujába vágódott. A horvátok sem akarták elhinni, hogy vezetnek, de én útitársaimmal is csak bámultam tátott szájjal. 1-0-ra vezet a Dinamo. Ettől függetlenül még mindig úgy éreztem, hogy bejöhet az, amit a mérkőzés előtt tippeltem a magyar ágyúsokkal folytatott beszélgetés során, miszerint 4-1-re nyer az Arsenal. Aztán már én is elvetettem ezt a tippet, miután Olivier Giroud két buta szabálytalanságnak köszönhetően kiállíttatta magát. (biztosan aggódott, hogy a Balkánon nem jut neki meleg víz a zuhanyzóban! :-) ) Ekkor odafordultam barátaimhoz, hogy "itt nyerte meg a Dinamo". Be is jött. Bár az Arsenal támadólag jött ki a második félidőre, így sem tudtak mit kezdeni 10 emberrel. A Dinamo könnyebben ki tudott támadni. Hiába tűnt a vendégeknek számára figyelmeztetésnek amikor El Arabi Soudani ordító ziccert hibázott szinte a kapu torkában, pár perc múlva chilei Junior Fernandes egy szöglet után megszerezte a 2. horvát gólt. Az ágyúsok teljesen összeestek. Itt azért meg kell említeni Kieran Gibbs remek helyezkedését, aki a kapufa melletti blokkoló pozíciójából kimozdult a gólszerző elé lehúzott fejjel, hogy a dél-amerikai játékos könnyedén befejelhesse a védő által üresen hagyott helyre a labdát. Megérdemelne egy MB1-es szerződést, mellé egy Guzmics-díjat! Toporzékolt is a partvonalnál az angolok francia sztáredzője, Arséne Wenger, aki rögtön hármat is cserélt.

Beállt Francis Coquelin, Joel Campbell és Theo Walcott. Lényegit csak az utóbbi tudott beleadni a meccsbe, az ünneplő horvátoknak egy kis meglepetést okozva szépíteni tudott. Az utolsó 10 percben egy rövid időre hallani lehetett a vendégdrukkerek felől is, de az Arsenal emberhátrányban próbált belőlük nagyobb hangot előcsalni, nem tudott teljes erővel nyomni. Persze, ha Giroud nem olyan hülye, akkor talán nem veszítették volna el a meccset. HA! De a gall csatár kiállíttatta magát, az Arsenal pedig a nap legnagyobb meglepetését okozva kikapott a Maksimirben, Zágrábban pedig megkezdődött az a fieszta, amelyről még talán Fehérváron is csak álmodnak. 

Zengett-zúgott a lépcsőház, mindenki ugrált és énekelt. Gondoltuk a főtérre mentek ünnepelni, nem pedig haza, a FanZone-ban pedig inkább magyar drukkerekkel találkoztunk. Az egyikőjük nagy üzletet kötött az egyik büféssel, hiszen fogadtak a Dinamo győzelmében. Honfitársunk egy hatalmas klubzászlóval lett gazdagabb. Ebből látszik, hogy még a helyiek sem bíztak nagyon a hazai sikerben. Ezután a stadion környékén sétálva csak magyar szavakat lehetett hallani.

Volt aki ment vissza a kocsijához, volt aki a szállását kereste. Még az egyedül lófráló ismeretlenek is magyarul válaszoltak nekünk. Annyi biztos, hogy az MTK-REAC meccsre kevesebb magyar drukker látogat ki, mint egy egy országgal arrébb rendezett Bajnokok Ligája meccsre. És még mennyi fog? És egyáltalán mennyien mehettek Lvivbe és Athénba? A zágrábiak minden esetre szívesen látnak, láttak minket és várnak az Olympiakosz és a Bayern München ellen is. Mi csak ajánlani tudjuk őket és aki kilátogat nem fogja megbánni!