2010. január: Meccs az Allianz Arena-ban

2010. januárjában volt szerencsém barátaimmal egy Bundesliga 2-es bajnoki mérkőzést megtekintenem az Allianz Arena-ban, ahol az 1860 München a Hansa Rostock csapatát fogadta. Kis brigádunknak volt szerencséje a Sechzgerek akkori kapusával, Király Gáborral is személyesen találkozni.

Bő 12 éve jár a brigádunk szezononként egy-két (vagy amennyire pénztárcánk és időnk engedi) külföldi mérkőzésre. Én 11 éve egy drezdai túrán csatlakoztam barátaimhoz először, szűk egy évre rá pedig Münchenbe kirándultunk. Bár az emberek nagy része inkább egy jó Bayern München találkozót választana, mi az akkor második vonalbeli 1860 hazai szezonnyitójára, a Hansa Rostock elleni bajnokira látogattunk ki az Allianz Arenába. 

2010. január 21. csütörtök volt, mikor a szemeszter utolsó, sikeresen megvívott főiskolai vizsgája után hazamentem, összecsomagoltam és egy-két óra szundit követően elindultunk Bajorország székhelyére. Egy rövid salzburgi pihenőt követően hajnalban érkeztünk meg München főpályaudvarára.

Első utunk a Grünwalder Straßéra vezetett, ahol a Sechzig edzőközpontjában diákkedvezménnyel megvettük a jegyeket a meccsre, majd egy kis bevásárlás után Király Gáborral is fotózkodtunk. 

Majdnem az egész délelőttünket az oroszlánoknál töltöttük, de itt volt az idő, hogy nyakunkba vegyük a várost. Egy futballmániás útja hova máshova vezetett volna először, mint az Olympiastadionba. A parkban a toronyba nem tudtunk felmenni a rossz időjárási viszonyok miatt (januárban mit vár az ember?), de 2 € ellenében megnézhettük a stadiont. Ahogy itt végeztünk, elindultunk a Marienplatzra, amelynek a közelében elfogyasztottunk egy jóízű ebédet, majd ismét metróra szálltunk és elindultunk a város határába, ahol a két müncheni focicsapat stadionja található. 

Rögtön a metróállomásnál belém kötöttek a Hansa Rostock ultrái (a Fradi-sálam miatt), de nagyobb incidens velünk nem történt. Elég gyorsan beléptünk az Allianz Arenába, igaz nem fogyasztottunk semmit se, Aréna-kártyát sem váltottunk. Így január végén eléggé csípős hideg volt és a fáradtságnak is köszönhetően fáztunk egy kicsit. A hangulat nem volt akkora, mint mondjuk egy 70000 nézős Bayern-meccsen, de így is 16800 néző (a Soccerway szaklap szerint) kilátogatott a találkozóra, ebből kb. 1000-1500 érkezett Rostockból. Ebben a hatalmas stadionban eléggé elveszett ennyi szurkoló. A kapu mögött a Sechzgerek hajtották sajátjaikat, köztük a természetesen kezdőcsapatban helyet kapó mackónadrágos hazánk fiával, akinek az elején még állnia kellett a kelet-német próbálkozásokat. Ez volt a várható, hiszen ekkor kiesés ellen küzdött a müncheni gárda és a Hansa volt előkelőbb helyen a tabellán. De az első negyedóra végén a kék mezesek átvették az irányítást és a későbbi ferencvárosi támadó, Benjamin Lauth góljával meg is szerezték a vezetést és a félidőre is előnnyel vonulhattak. A második félidőben is többször próbálkozott az 1860, és egy oldalsó támadás végén a vendégek védője, Kevin Schöneberg a saját kapujába helyezte a labdát, így már 2-0 állt az eredményjelzőn. Ettől összezuhant a rostocki gárda és a később Frankfurtban is megforduló Stefan Aigner beállította a 3-0-s végeredményt. A meccsen nem csak Lauth (és Király) lépett pályára későbbi NB I-es játékosként, hiszen a münchenieknél csereként lehetőséget kapott egy fiatal nigériai játékos, bizonyos Eke Uzoma, aki azóta is Honvéd-mezben rója a sprinteket a magyar futballpályákon. 

Korán elhagytuk a stadiont, ám voltak nálunk gyorsabbak is, így hosszasan sorban kellett állnunk, hogy felszállhassunk a metróra. Közben néztük, hogy a rendőrök több verekedő drukkert szétválasztanak, gondolom összecsapott a két tábor, de szerencsére nagyobb balhé nem volt. Mivel korán értünk a metróállomásra, így is a hatodik metróra tudtunk csak felszállni, amely a vonalhálózatnak köszönhetően a város több pontjába szállította a szurkolókat. (mintha a Népligetből a Déli pályaudvarra mennénk metróval átszállás nélkül). Még volt időnk, csatangoltunk a városban, de többet már nem terveztünk. A főpályaudvaron elfogyasztott vacsorát követően rögtön vonatra szálltunk és elindultunk haza, Budapest felé. Mondani se kell, hogy az elmúlt két nap után rögtön beájultam a kupéban és egy rövid salzburgi ébredést követően Bécs közelében tértem magamhoz. Már több helyen jártam Németországban, de eddig a legdrágább város München volt a számomra. 

Egyszer így is visszatérnék, mert nem sok mindent néztünk meg, de akkor már nem csak ez a gyors főiskolás gazdaságos kirándulás lenne. Azóta mi is sokat fejlődtünk és jobban felfedeztük Európát. De erről majd más történetekben számolok be.